Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról

küldd angyalodat, és vedd magadhoz lelkemet, hogy már többé ne akadályozzon engem a dögleletes és öldöklő sárkány gonoszsága, s ne tántorítson el csalárdsága, hanem engedd hogy én is nyugalmat leljek sz. vértanúid seregében. Szabadítsd meg Uram népedet is a gonoszoktól, mert a főtiszteiét és hatalom téged illet Egyszülötteddel és a Szentlélekkel mindörökön örökké. Amen.“ Imáját befejezvén a hóhér kivégezé. Erre nagy földrengés támadt any- nyira, hogy mindnyájan fölkiáltának a keresztények nagy Istenére, és sokan hittek az Ur Jézus Krisztusban.

XIV. Ezalatt Bonifácot társai mindenütt keresték , de hasztalan. Miért is mondák egymásnak : „0 bizonyosan valahol paráználkodik, vagy a csapszékben dőzsöl mig mi körüljárva mindenütt keressük őt.“ Midőn igy egymás közt beszélgetőnek, véletlenül a fogolygondnok testvérével találkoztak, kitől kérdék, valljon nem látott-e egy idegen római utast. Mire amaz : „Tegnap egy utas fejvétel által Krisztusért vértanuságot szenvedett.“ Ezek kérdék: „Hol van?“ 0 pedig feleié: „A vértanuság helyén.“ S ezután arcvonásairól, test alkatáról és öltözékéről tudolódék, mire ezek igy irák le őt: „Széles vállu, kövér, erős, rendesen van fésülve, s biborszinü lebenynyel öltözve.“ Amaz mondá: „A kit ti kerestek, az tegnap vértanuságot szenvedett.“ Erre emezek felelék: „Az egyén, kit mi keresünk, hamarább föllelhetö a csapszékben, mint a vértanuság helyén.“ Mondá amaz nekik: „Nem nagy fáradságtokba kerül a helyszínére jönni, s megtudni: ö-e az?“

XV. A vesztőhelyre követék tehát öt, hol is megmutatá becses hulláját. Erre mondák: „Kérünk mutasd meg fejét is.“ Elmenvén tehát elhozá a fejet , s alig hogy társai felé forditá a levágott fejet, isteni erő által tulvilágias mosolyra nyiltak ajkai. Azonnal ráismertek társai, s keserű sirásra fakadva e szavakban törtek ki: „Krisztus szolgája! ne