Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról
248 annyira, hogy mindenki, ki a'/ igaz Istent tiszteié , a gonosz bálványoknak kényszeritteték hódolni. A zsarnokok tisztviselőik közöl a legkegyetlenebb s legravaszabb Szimpliciust biróul kiválasztva, s legfőbb hatalommal fölruházva keletre, Tarzusba Cilicia fővárosába küldték, hogy ott minden nemű s korú keresztényt nyilvános kihallgatás utján kérdőre vonna, s őket minélelőbb saját esz- telenségök pártjára csábítaná. I. Ezen időben pedig tartózkodott Rómában bizonyos Aglae nevű asszony a nemes és hajdan al- tanácsföi méltósággal diszeskedett Akác leánya. E nő háromszor viselt Róma városában tisztséget s hetvenhárom helynök volt keze alatt, kik javainak gondját viselték; ezek fölött volt egy Bonifác nevű, ki — mint az efféle emberek közönségesen tenni szoktak — vétket vétekre halmozva, úrnőjével fajtalanságot követett el. Minden roszaság, a mi csak gyűlöletes az Isten előtt : részegség, házasságiörés s egyéb gonoszság föltalálható volt benne. De mind e mellett három jó tulajdonnal is birt, mellyek vendégszeretet, adakozás és könyörületesség voltak ; ez utóbbi ösztönzé öt azon nemes tettre, hogy ha fáradt utast vett valahol észre, a legnagyobb sietség- és szolgálatkészséggel ment elébe s kérte öt, térne be lakába, hol mindennel ellátta. Éjjel körüljárta az utcákat s a város külhelyeit osztogatva a szegények közt, mire csak szükségek volt. II. Több év múlva Aglae az Isten mulasztja által ösztönöztetve magához hivá szolgáját Boni- fácöt, és mondá: „Bonifác testvérem! tudod menynyi bűnbe vagyunk keveredve, mivel nem gondoltuk meg, hogy egykor az Isten előtt megjelennünk, s ez életben elkövetett gonoszságainkról számot adnunk keilend. En pedig némelly keresztényektől hallottam, miszerint mindaz, ki az Ur Jézus neveért szenvedő, és érette harcoló szenteknek szolgál , a rémteljes Ítélet napján dicsőségüknek részese leend ; és minthogy másoktól azt is haliám, hogy
