Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról

keleten Krisztus szolgái az ördög ellen küzdenek, inkább akarván a hóhérok által kivégeztetni, csakhogy Krisztust meg ne tagadják: menj a keleti részekre, és hozz a szent vértanuk hulláiból ereklyéket, hogy igy nekik szolgálva, s tiszteletűkre imaházakat emelve, szenvedéseik érdemei által mind mi, mind mások üdvözölhessünk.“

III. Erre Bonifác szolga a szent ereklyék megszerzésére, s a szegények segélyére nagy összeg aranynyal, tizenkét lovaggal és három targoncával, sót a szent vértanuk tiszteletére különb féle kenőcsökkel is fölszereié magát, s útnak indulván nyájasan mondá asszonyának: „Asszonyom, ha szerezhetek a szent vértanuk testeiből ereklyéket, magammal hozandom; ha pedig testemet hozandják , úgy fogadd azt, mint vértanúét.“ Asszonya pedig feleié : „Hagyj föl ezen esztelen gondolatokkal, és azon légy , hogy méltó lehess a vértanuk testét hordozni. Én pedig méltatlan bűnös minélelöbb elvárlak. A mindenek Ura és Istene, ki üdvünkért szolgai alakot öltvén, vérét ontotta az egész emberi nemért, küldje angyalát színed előtt s kegyesen vezérelje lépteidet, és elfeledvén bűneimet, teljesítse óhajtásomat.“

IV. Útnak indulván Bonifác szolga imigyen el- mélkedék: „Valóban illő, hogy se húst ne érintsek, se bort ne Ízleljek, minthogy méltatlan bűnös létemre a sz. vértanuk ereklyéit hordozandom.“ És szemeit égre emelve mondá: „Mindenható Ur Isten! Egyszülöttednek Atyja, légy segítségül nekem szolgádnak, igazgasd utamat, mellyen járok, hogy dicsöittessék a te Neved mindörökön örökké. Amen.“ Imáját végezvén örvendve folytatá útját.

V. Néhány nap múlva Tarzusba érkezett, hol megtudván, hogy Krisztus harcosai a vértanuság végküzdelmét vívják, mondá a vele lévőknek : „Testvérek, elmenvén keressetek nekünk szállást, és ott pihentessétek meg a barmokat ; én pedig fölkere- sendem azokat, kiket látni óhajtok.“