Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
8 Idi'je. Azonban e nehézséget könnyen megszüntetjük , ka fülveszsziik, hogy az ezen emlékiratokban megnevezett városok nem Szyriához, hanem Bythiniá- hoz tartoztak. Mert volt Bythiniának is, hol a nevezetes Nicaea vagyon, Apamea nevű városa, a mint ez a régi és új földabroszokból kiviláglik. A keleti főnök pedig, ki vértanúinkat elitélé, nem volt a tulajdonképen vett kelet főnöke, hanem főnöke valamellyiknek azon tartományok közöl, mely- lyek a tág értelemben vett kelethez tartozának, miilyen volt bizonyosan Bythinia, mellyet egy latin keresztény, ki ezen emlékiratokat jóval a vér- tanuság ideje után saját nyelvére fordította, meggyőződése szerint a tág értelemben vett kelethez számíthatott. Innen csúszott be ezen emlékiratokba a főnök nevezet is, mellyet a régiek a tartományok kormányzóinak címezésére nem szoktak volt használni. 3. Hogy ezen vértanuk Décius idejében, tehát 250-ik, vagy a következő évben vérzettek el, bizonyos. És pedig, ha sz. András havában történt, a mikor a római egyház ünnepüket tartja, úgy a 250-ik évben; a következő évre látszanak vonni az eseményt a görög havi- és szerkönyvek,‘mely- lyekben bőjtmáshóra tétetik emlékük, s ez utóbbi vélemény mellett kétség kívül több érv harcol. Mert ezen vértanuk Görögországban szenvedvén, a görögök előtt ismeretesebbeknek kelle lenniök ; a miről, hogy t. i. náluk csakugyan nevezetesek voltak az említett hitbajnokok, nem csak az egyházi évkönyvek , hanem azon jeles székegyházak is tanúskodnak, mellyeket sz. Tryphon tiszteletére, magában a fővárosban emeltének, s a mellyekröl Prokop, Kodin és más irók értekeznek. Sőt haAllati Leó „de Simeonibus“ cimü könyvének hitelt adhatunk, két császár sz. Tryphonról dicsbeszédeket is tartott. Aztán ezen vértanuk emlékiratai először görögül Írattak, és azokban valamint a többiben is az mondatik, hogy téli időben szenvedtek, mi inkább böjtelő, mint
