Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról

230

Az'öi'ük di' csérét.

tulajdona lön. Mabillon (tomo 1. Actorum Sanctorum Ordinis Benedictini pag. 568.) megmutatja, miszerint e zárda 515-ben már létezett; igy tehát Zsigmond Burgundia királya gazdagíthatta vagy megujíttathatta ugyan, de első alapitója nem volt, a mint ez a fonnebb említett vienne-i Avit sz. beszédének töredékéből is kiviláglik. Milly hires volt ezen kolostor hajdan, kitetszik onnan is, hogy a többi kolostor szervezésében ezt példányként tekintették az alapitók, különösen az örökös zsoltáréneklés rendelésében, melly közönségesen „örök dicséretének (Laus perennis) neveztetett. Ezen szokás : a zárdák templomaiban folyton dicsénekeket zenge- dezni, a görög álmatlan (acoemetae) barátoktól származik és sz. Benedek rendének majd minden zárdájában elfogadtatott s megtartatott, a mint ezt sok különbféle gyűjteményben kiadott oklevél és iromány bizonyltja. E szokásról lásd Mabillonnak „a 4-ik bencés század“ második részéhez adott élőbeszédét 204-ik s következő számaiban.

Sí, Móric és vértanutársainak szenvedése.

Sz. £uchér lyoni püspöktől.

(Több összehasonlított kézirat és kiadások után.)

Euchér püspök levele Szalvius püspökhöz. Krisztusban testvérének Szalvius püspöknek Euchér.

íme itt küldöm neked vértanúink szenvedését. Tartottam ugyanis attól, netalán némi gondatlanság következtében az idő mostoha körülményei egy illy dicsőséges vértanuság történetét az emberek emlékezetéből kitörölnék és elfeledtetnék. Az igaz történetet jeles szerzőkből kerestem és szedtem össze, azokból t. i. kik állíták, hogy az egész szenvedés- történetet azon rendben, mint én adom élő, sz. Izsák ')

') A Szammarthánok egyedül nevét émlitik a genfi püspökök között.