Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról
231 genfi püspöktől hallották volt, a ki ismét, úgy hiszem, boldog Tivadar J) püspök által jött a dolog tudomására. Midőn tehát más nemzetek különbféle tartományokból és helyekről szent vértanúink tiszteletére arany, ezüst s más dolgokból álló ajándékokat küldenek s áldoznak föl : én ezen iratomat ajánlom föl kegyeletteljesen, bocsánatot kérvén minden bűneimért a jelenre ; a jövőre nézve pedig védszenteink örök pártfogását. Emlékezzél meg rólam az Isten szine előtt te is a szentek tisztelete körül buzgó sz. Atya s méltán boldog testvér ! Az agannnmi vértanuk szenvedése. I. Azon sz. vértanuk történetét, kik Agaunum városát dicső vérökkel diszesíték, tényeik emlékéül oily hiven s olly rendben Írjuk le, miként az hozzánk eljutott. Mert a folytonos hagyomány e történet emlékét a feledékenységtöl megóvta. És ha egyes helyek, vagy városok olly nagy hirre kapnak egyes vértanuk miatt, kik ott nyugszanak, és pedig méltán, mert ők drága életöket adták a magasságbeli Istenért : mennyi tisztelettel kell viseltetnünk az agaunumi hely iránt, hol annyi ezer vértanú szenvedett halált Krisztusért ? — Most már magát a boldog szenvedés okát tárgyalandjuk. II. Maximián alatt, ki Diokleciánnal mint kormánytárs uralkodott, több tartományban a vértanuk egész seregei kinoztattak és végeztettek ki. Mert Maximián a mint egy részt fösvénység, kéj- vágy, kegyetlenség s más vétkes indulataitól ragadtatva dühös volt: úgy a pogányok förtelmes szertartásaihoz vakbuzgón ragaszkodott, s igy az igaz Istent gyűlölve gonoszságában a keresztény név kiirtására fegyverkezék fól. — Ha akkor valaki az igaz Isten tisztelőjének merte magát vallani, azt *) *) Tivadar seduni (Sitten) püspök volt, kinek megyéjében fekszik Agaunum, s ki az aquilejai zsinat határozatait aláírta 381-ik évben. Maximián üldöző.
