Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról
212 Előjegyzetek Szent Klaudius, Asztér és a többi vértanú szenvedéséhez. 1. Az egyházi évkönyvek tanúsítják, hogyLy- ziás- Lycia főnöke alatt több keresztény ontá vérét Krisztusért, kik közöl különösen Klaudiust, Ásztért és ezeknek társait kell kiemelnünk, kiknek altanács- fői emlékiratait Szúrius és Barónius három kézirat után egészen és híven adták ki, amaz Kisasszonyhó 23-ához, emez pedig a 285-ik évhez. Mi ugyanazokat négy kéziratban találtuk föl, mellyeknek egyike sz. Germánról címzett könyvtárunkból való, s mintegy 700 éves, a másik pedig, melly a korwey-i zárdáé, körülbelül 400 éves, a harmadik a sz. Genovéváról címzett könyvtáré Párizsban, a negyedik végre a sa- rutlan karmeliták párizsi zárdájának tulajdona; e két utolsó valamivel még idősbnek látszik. E kéziratok ugyanazt tartalmazzák, mit Szúrius- és Baróniuséi. Csakhogy azokban más, még pedig véleményem szerint, korábbi a fordítás és ezért egyrészt, hogy t. i. régibb a fordítás, másrészt pedig mivel még az nem látott napvilágot, a Szúrius- meg Baróniusfélének elébe teszsziik. Egyébiránt a mi figyelemre méltó amazokban előkerül, annak helyén íölhozandjuk. 2. A nap- és évre nézve, mellyben e vértanuk Krisztussal egyesültek, a legkisebb kétség sem merülhet föl, miután az emlékiratokban mindkettő világosan kivan téve. Az év, mellyben Dioklecián császár és Arisztobolus tanácsfö volt, vagy is a 285-ik; a nap pedig Kisasszonyhó 23-ka, s e napra teszik emléküket az ismert vértanukönyvek is. Kr.ut.2S5'ík Szent Klaudius, Asztér és más vértanuk év>,en- emlékirata. (Négy kézirat után.) Lyziás a ke- I. Lyziás ‘) Lycia tartomány főnöke Aegea vá- rosában törvénykezést tartván, igy szólt: „Állitsá•) A másik fordításban előre bocsáttatnak e szavak : „A biró elé idézték Klaudiust, Asztért és Neont, kiket mert
