Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról
tetemet vállára vette, s úgy vitte a számára rendelt nagyszerű s fényes temetkezési hely szinére. 5) E férfiúról sok más egyebet is beszélnek társai, kik mai nap is élnek. Sz. Unnia/ vértanúról kappadóciai Caezáreában. I. Midőn a vértanukról régibb adatokat keresünk azoknál, mellyeket Metaphraszt Simon és más középkori szerzők mutatnak elő, gyakran megesik, hogy a legjelesebb vértanukról a legkevesebbre akadunk, mit róla megemlíthetnénk. Ez áll Mamázról is, kinél, nagy nevét tekintve, a görög vértanuk közt alig van jelesb; emlékiratait illetőleg pedig majdnem mindnyájoknál szegényebb. Kiviláglik állitásunk mindkét része abból, mit sz. Vazul és naz. Gergel atyák róla megirtak. íme Ger- gelnek szavai (Oratio 43. quae: de nova Dominica, de vere et de sancto Marnante inscribitur.) „A vértanuk most (tavaszszal) ünnepélyes fénynyel gyűjtik a népet a szabad ég alá . . . ezek közé számítom méltán az én koszorúsomot is, (igen, az enyimnek mondom ugyan; de nem irigy önzésből: ti tudjátok, mit akarok ezzel jelenteni.) Mamázt a jeles pásztort és vértanút, ki annak előtte szarvasokat fejt, mellyek mintegy versenyezve futottak a szent férfiúhoz, hogy őt fris de szokatlan tejökkel táplálják ; most pedig a főváros népe fölött őrködik, s mai nap a min dünnen összetóduló embersokaság gyülekezetében lelki tavaszujulást hoz létre részint szép erényei által, részint a győzelmi beszédek által.“ 5) Rufin (lib. 7. Hist. cap. 13.) Aszturról azt irja, hogy a nagy tisztelet, melylyel a vértanú iránt viselteték az ő számára js megszerző rögtön a vértanúi koszorút. Vér- tanuságát Ozséb föl sem hozza, de a következő fejezetben egy általa miveit emlékezetes csodát érint meg. Vértanú néven tisztelik őt a görögök Kisasszonyhó 7-kén, a latinok pedig egybekapcsolják Marinnal bőjtmáshó 3-án, s közönségesen Aszteriusnak hívják. Kr. ut.körüli). 272-ik év.
