Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról
208 Sírjánál történt csodák. Tiszteletére templomot emelnek. Hasonlag ir, s csak más szavakkal, sz. Vazul is (tomo 1. homil. 26. „de martyre Marnante.“) hol e vértanút ekképen dicséri: „Ama fényt, melylyel e vértanú tündöklött, nem mástól kölcsönzé, hanem önélete által gyújtotta meg magának a dicsőség szövétnekét. Mamázról másokra háramlóit a dicsőség, nem ö reá másokról .........Magasztaljuk tehát ezén nem a mások, hanem a maga érdemeiben ragyogó férfiút .........E vértanú emléke az egész tartományt mozgásba hozza, s ünnepére az egész város uj alakot ölt .... Látjuk tehát, miszerint a tisztelet erényen, nem gazdagságon alapszik .... Ha tehát valaki e pásztor emlékét üli, ne engedje magát a gazdagságok bámulata által elragadtatni. Hisz nem azért sereglettünk össze, hogy valamelly gazdagot dicsérjünk ; nem is akarunk valamelly dús bámulásával haza térni, hanem a jámborsággal párosult szegénységet szándokunk magasztalni. Pásztornak lenni nem épen valami nagyszerű, még csak nagy bölcseséget és fárasztó munkát sem igényel.“ II. így szól tehát e két sz. atya sz. Mamáz életéről, miből azt tanuljuk, hogy ö mezei pásztor volt s igen jeles vértanú. Hogy mennyi csodával dicsöité meg Urunk az ö sírját, lássuk ismét sz. Vazult: „Emlékezzetek meg — úgymond ez — a vértanúról mindnyájan, kiknek álmotokban megjelent, kik itt őt imáitok által közbenjáróul nye- rétek meg, kik védnöki segélyét tettekben tapasztaltok , kiket tévelygéstekböl az igaz útra téritett, kiknek egészségét helyreállította, kiknek már elhunyt gyermekeiket halottaikból föltámasztá, kiknek éltök napjait meghosszítá. Vegyétek össze mindezeket s képezzetek magatok ez adatokból dicsérő éneket a sz. vértanúról. Vessétek össze egymás közt, mit róla mindegyiktek tud .........Mert ezek teszik végtére is a vértanuk födicsöségét, t. i. szellemi kincseik gazdagsága.“ III. De e szentnek egyéb csodái közt legneve-
