Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról
206 Marin Krisztust nicgvallja. Vértanúvá lesz. Asztur jeles tette. foglalta nj hivatalát, egy valaki a törvényszék elé állván, Marint vádolni kezdé erősen vitatván, miszerint neki, mint kereszténynek, s ollyannak, ki a császároknak áldozni 3) nem akar, római hivatalt viselnie tilos; s a tisztség inkább öt, a vádlót illeti. E vádolatra Achaeus, a biró fólhivja Marint, hogy igazolja magát. Hallván azonban, hogy állhatatosan kereszténynek vallja magát, három órát szabott neki az önmeggondolásra. II. Azután, midőn a törvényszékből kilépett, Theoteknus, 4) a város püspöke hozzájővén, szóba eredt vele, s miután beszélgetés koztmár jótovahalad- tak, kezén fogva a templomba vezeté. Hol az oltárhoz érvén, köpenyét egy kissé széllyel mozdítá, s a kardra mutatott, melly övedzé; azután elébe tevén ezt és egy evangéliomos könyvet kérdé: mellyikét választja magának a kettő közöl? Marin minden késedelem nélkül az evangéliomos könyv után nyúlt; Theoteknus erre igy szóla hozzá: „Ragaszkodjál tehát, oh igen, ragaszkodjál Istenedhez, s annak ereje által gyámolítva, nyerd el mit választál; távozz békében.“ Erre alig lép ki a szent helyről, a poroszló már is törvényszék elé hivja öt; mert a kiszabott idő már lejárt. Minthogy pedig a biró előtt hitének csak nagyobb s tántoríthatlanabb szilárdságát tánusítá, innen egyenest a vesztőhelyre voncolták, hol is vértanúhalált szenvedett. III. Ekkor Asztur is nagy nevet szerze magának erős hite s Istenbeni rendithetlen bizalma által, ki különben római tanácsos volt, s a császár kitűnő kegyében részesült, sőt részint magas származása, részint gazdagsága által a népben is nagy hirre kapott. Ez jelen lévén az említett vértanú kivégeztetésén, noha fehér és drága ruha födte tagjait, a szent 3) Lampridiusnál van följegyezve, hogy Kommodus akart először magának mint Istennek áldoztatni, mi azután szokássá is vált. 4) Ez jelen volt a szamozáti Pál antiochiai püspök ellen összehítt zsinaton, miként Özséb (libr. 7. cap. 30.). bizonyítja.
