Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról

Győze vagyon-kórt is : minthogy több házat öröklött

És földet dús atyjától, de ezen vagyonát mind Elvesztette előbb, s most a csönd visszakerülvén, Elkobzott javait követelnie újra szabad volt;

De inkább akará hallgatni Írás szavait, melly Mondja: szabad minden, de nem üdvös, bölcsen a- mannál

Többre becsülte emezt, s tapadó szenny étül a földnek

Irtózván, vesztett javait többé nem ohajtá.

Ez nehezére esett soknak; fájlalta leginkább Archelais nevű nő. Jámbor szivü, rangra kiváló, Dús özvegy vala ez, szent tisztelet áhítatával Hódola Bódognak, ki viszont öt nagyra becsülte ; Érdeminek nagysága szerint tisztelte az asszony Ot, kivel egykoruság köteléke is összecsatolta Hiv lelkében, azért többször panaszával özönlé, Hogy mért, elvesztett javait most visszavehetvén, Ezt nem tette, holott több árva szegénynek azokból Adni lehetne segélyt örökös jutalom kamatával, Mint maga tett eme nö, ki sok áldozatot hoza gyakran;

De Bódog jámbor megelégültség tudatában Grondtele aggályát csöndes szivvel mosolyogta,

Jól tudván, hogy az Ég rendelt neki jókat, a mik majd

Földi javak vesztét fogják pótolni örökre, így ha barátai ösztönzék, ezt szokta felelni :

Földi után űztök, hogy majd elveszszen az égi;

Jóbb ha szegény maradok, mintsem kárhozva legyek dús.

Ha gazdag vagyok, elhagy az Ég, ha szegény, velem Isten ;

Kincs nélkül gazdag leszek én Krisztus kegye által. Illy érzés mellett három sziik holdnyi sovány föld

Műveletét egyedül bérlöképen kifogadta,

S önmaga szolga - segély nélkül munkálta kezével