Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról

204 Egy kertet bérlett ki ma­gának, s eb­ből élödik. Aggkorban múlt ki. Marin az egy­ház békéjé­nek helyre­állta után megöletik. Egyszerű kis kertjét, és ím abból is az Urnák Nyújtja be áldozatul a kapott nyereményt: a sze­gények Kertje gyümölcséből osztoztak, egész vagyonától Egyszerű száraz ebéd öt megfosztotta naponként. Köntöse egy volt csak, s ez is ollykor alig takará el; Ha kettőt bira, a jobbal befödé a mezetlent, És a nyomor rongyát sokszor fris öltönye rejté Bódognak ; ragyogott, szennyét elvetve a koldus, Mig Bódog testét mocskos takarója rutítá; Ámde a szennyes test lelkét gyöngyként diszesíté. Ennyi erények után Isten megelégli futását Érdemes éltének, s tisztes vénségben ölébe 7) Vette hivét, a földit örök jobblétre cserélvén! Elöjegyzetek Szent Marin katona vértanusáj^nlioz. 1. E szent férfiú vértanuságából láthatjuk, milly kevéssé volt biztos a keresztények élte, mig pogány fejedelmek uralkodtak Rómában. E dicső katonát ép akkor, midőn az egyház békéje császá­ri rendelet következtében jó erős lábra kapott már, a tartomány fővárosában, a pogány papok és nép minden incselkedése és háborgása nélkül, rendes birói utón, s egyedül azért, mivel kereszténynek val­lotta magát, Ítélték fej vesztésre. Ez 262. körül tör­ténhetett , minthogy Özséb tanúsítása szerint e bol­dog vértanú csak a Grallién császár lecsillapította üldözés után szenvedett. Emlékét az ismert latin vértanukönyvek böjtmáshó 3-án ünnepük. Damas- kusi sz. János pedig (oratione 3. de imaginibus.) említi, miszerint sz. Marin, és sz. Pantáleon erek­lyéik egy részét az ő korában Konstantinápolban 7) Eltemettetését leirja nólai Paulin ('Natale VI. vers. 115. et seqq.).

Next

/
Thumbnails
Contents