Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról

200

Szolgáját mint tartja meg. — A szorgalmatos asz- szony

Most önnön számára sütött kenyerét, vagy egyébkor Más eledelt, nem tudva hová, visz gondosan arra, Hol Bodogot Krisztus keze elrejtette világnak Színe elöl, s valahányszor akart, oda menni nem ismert

Bemen etet, s ha kijött, többé rá vissza nem eszmélt, Sőt mikor a szenthez juta Ízletes eledelével,

Egy jámbor Önkeze bár szolgála, vivén számára az ételt, nőtől csodá-önmunkáia titok neki, nem sejtette, mi jót tesz.

latosan tag- ; " . írii

íáitatik. Ámde nem is sejthette, szíven mert öntudatán kül Krisztusnak szellem-karain hordozva cselekvó.

A rejtekbe jővén, szűk nyílására lerakta Étkét, vélve, hogy azt önkunyhójába tévé le; így ott hagyva tovább indult elmenni lakába,

És hogy adott ételt, feledé, de tudá mikor adjon.— Oh nő boldog vagy! valamint amaz égi madár, melly Hűn táplálta a pusztalakó szent látnokot

3) egykor : Mert Krisztus szentjét te is elrejtett üregében Tápláltad; s mint az nem sejtve magas hivatásod, Szolgáltál de ha nem tudod is, ki legyen, kivel annyi

Jót tettél, örvendve fogod megtudni, ha majdan Krisztus e jóságért ékes csillagkoronával Fogja diszítni fejed szentek vigadó seregében;

Ott Bódog maga fog köszönő hálával adózni Ételedért, mellyet számára te általad Isten Külde, miként egykor Habakúk4) által, kit a légen Angyala átragadott, aratók étkét az oroszlán- Barlangban sinlett szentjének elébe vitette;

A szörnyek szelídülve simultak hit kara által Lábaihoz, véres dühöket szent böjt zabolázta.

A hagyomány szavaként hat egész havon át va- la rejtve

3) A látnok Illés volt (1. 3. Reg. 17.).

4) Habakuk Judaeából Babylonbá vitetett az angyaltól Dánielhez az oroszlánverembe (1. Dan. cap. 14.).