Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról
201 Emberek arcától, s távol száműzve körükből Lappangott a sötét kútnak burkolva ködébe, Földi baj és szükség nélkül gazdag vigaszában Krisztusnak, ki — miként mondják — gyakran beköszönte Hajlékába beszédével lelkét fölüditvén ; • Sőt maga nem ritkán táplálta kezével a jámbort, S enyhe italt ada, nem felhő öntötte vizekből, Mellyeket egyformán nyer a föld, neki aether öléből Külde gyönyördúsabb italul fris harmatot Isten; Mert hő nyári sugár melegétől tikkada minden, A gödör is kiapadt, mellynek vize többször eloltá Szomját, ámde nehogy tán most éreznie kelljen Lángja hevét, Krisztus, ki után lelkében epedve Tűrte kemény sorsát, nem hagyja tovább nyomo- • rogni. Gömbölyű fólleg a nyilt égből leereszkedik íme ! És az üreg keskeny résén a szomjas ajakra Édes italt öntött, valamint ha facsarva kezektől Égi gyönyörtermény kinyomott bájnedve csorogna. Oh csoda-e hogy most égben táplálja magánál Isten a lelket, melly Szentiéleknek vala tára, S mellynek a Testige volt táplálata porhüvelyében — E becses égi kenyér, mellyböl szent angyalok esznek?! Elmúlván ez idő szent béke fődé el a véres Fegyvereket, s Bódog rejtett üregéből előjött, A ki fülét már rég elzárta világi zajoktól, S emberi dolgok ügyét feledés röptének ereszté. Mint újjászületett most ím a reményteleneknek Föltűnik és mintegy sirból támadt jelenék meg’ Népe között ; de sokan kétkedve nem ismerik öt föl : Nem csal-e arcod, szólj — kérdék — tejövél-ekörünkbe , Haj! eme hosszas idő múltával oh menny fia Bódog? Honnan térsz ide ? tán ég külde, vagy éden öléből Földre jövél, s meglátogatod szomorú lakainkat ?— 0 bizonyítva, hogy önmaga áll testében előttök, És hogy az Ur tartá meg, egész népét vigalomra Költi, s ez im diadalt zengvén üdvözli hevében. Hat hónapon át tartózkodik a kútban. Az egyház békéje visszaállott.
