Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról

196

Rövid béke után

Bódog ismét kerestetik.

Sziik hajléka alá, s helyzeti hü nyája körébe. Elvégezve e szép hivatást, áldás-koszorúval Ment el a szent aggtól, s pár nap rejtett marad önnön

Kis kunyhója alatt titkolva világnak előtte;

De nem az Isten előtt, a kihez forrón epedett hív Lelke imájával; szent érdeme csillagokon túl Fölhangzott, s a lezárt egeket verdeste szavával, Békét esdve. — Haladt az idő, s már visszakerülni ')

Látszik a csönd, elhagyta helyét, hol rejteze Bódog,

Bízva derültében szerető testvéri karokba Jutni siet, s készül vígan a városba betérni. Örvendett a szegény nyáj pásztora visszanyerésén ; Mert a kiállt vészben megrendült kebleket ismét Égi tanításnak kegyesen nyugtatta szavával.

Hit s szeretetben erősítvén mindnyájokat edzé; Édeset és keserűt egykép megvetni tanítá;

És hogy a vész idején legyenek harcolni erősek, Pallosnak, tűznek bátran menvén elejébe,

Serkenté, s emez intésnek példája adott súlyt:

Mert maga i^szenvedte, miket szenvedni tanított, Szóval s példával leve igy vezetője hívőknek.

Ezt amaz ösellen nem tűrte tovább ; a dühöngés Fölkeveré vad agyát s ereit méreggel elöntvén Cimbora társainak bűnös mellébe lehelte,

Hogy boszuját szent Bódog iránt égesse beléjök. Nem nyugodott poklok rémmagzata, a vad irigység Föllázítja bűnös fiait, legelőször is a szent Hajlékát rohanák meg egyig lángolva boszútól. Bódog után epedett haragúk, ki azonban a háztól Távol a városban legbiztosb körben időzött,

Hiv testvéreitől környezve szokása szerint, és Üdvtermö szavakat hintett őszinte szivökbe.

A keresők öt végre kivont kardokkal elérték :

') Talán Valérián alatt, ki uralkodása kezdetén a keresztények iránt kegyesnek mutatkozék.