Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról

184

Moz. IV. k 22,28.

83-ik Zsolt.

Bódog származása.

Szentről s isteniről bűnös létemre szavalni;

Mert könnyű neked óh Isten megnyitni ez ajkat Föllengző énekre, midőn a néma beszélhet Általad, a száraz foly, lágyul szódra a kő is.

Mert akarád, s a szamár bőgésével s csecscmösök Egyre dicsértek, szód sziklát olv aszta folyóvá,

S ázott a tikkadt föld nép örömére, a kiknek Szomjuhozó lelkűkbe kegyelmed özönle, kiket mind Krisztus a mennyei szirt élő forrása üdített.

En is az emberi nem kicsinyebbike kérlek előbb hát

Krisztus! harmatodat száraz kebelembe csepegtesd, Adj forrásodból szavat; úgy áldhatlak azonnal. Hisz dicsérve a vértanukat Téged dicsőítünk,

Ki gyarló embert hős, isteni tettre erősítsz,

S gyöngével meggyőzve erőst testen diadalmat Nyersz, és testünkben sújtod le a szellemi ellent. Légy mellettem hát, hogy Bódogod eredetét el- Mondhassam, ki nemes vérből keleten nyere létet. Ám mert Bódognak más honja nem is lehetett, mint Melly a kiválasztott szent népnek jámbor atyáit Szülte s a látnokokat, Krisztusnak tiszta edényit,

S honnan eláradozott az apostoli szózat elöntvén Égi tanítások gazdag folyamát e világra. —

Atyja midőn innét elköltöze, hozta Olaszhon Hő égalja alá vele a még nem születettet;

Hogy mi vidékünkön s minekünk verjen legelőször Szíve, s magát egyedül értünk vélné születettnek, így követé Ábrám atya égi parancsit az Urnák,

És szeretett honját idegen földdel kicserélve Szent magvát kijelelt Kanaán földébe beoltá, Mellyet a sarjadozó ivadék szaporán el is önte,

S ebből származa át hozzánk Bódog, ki a titkos Gondviselés által minekünk vala szánva e törzsből Arra, hogy ö a szent hitnek vezető ere lenne.

E Bódog, noha már testét a földbe letettük,

Lelke azért Krisztusnál él, ott égi erővel Működvén Ábrám-íiakat még most is idéz a Durva kövekből elő, üdvünk útjára vezetve.