Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról

185

E városban hát született ö szyrus atyától,

S igy egyedül Nólát tartá édes hazájának, Mellyben székele is. Bőven jutván az aranyhoz, Gazdag volt, örökös noha nem maga lön csak. Atyja nevét viselő Hermjás fivérrel a földi Kincseket osztá meg; 4) de a mennyei jót egyedül csak

Bódog nyerte. A két testvér kétféle irányt vön : Hermíást a világ nyeri, Krisztus vonja magához Bódogot. Az keresett múlékonyt, ez maradandót ; Földi után epedett amaz, égnek kincse után ez Vágyva, örökségét mennyért megvetni tanulta; Apjától örökölt csak amaz, Krisztusnak öröklő Társa azonfólül ez. De azon, hogy imígy elütöttek Egymástól noha testvérek, bárnál-e, ki tudja: Milly iszonyún szenvedi Rebekának méhe tusában, Szíve alatt mikoron két népnek törzse csíráznék ?

S mint panaszolta el ö Istennek méhe viszályát? Íme e szent asszony méhében kezdve zsibongott Már a különbség, melly széliében dúl e világon. Mert a mord Ézsaut követé hiteszegte zsidóiéi, Szolgailag nyög azért a csekélyebb nép igájában : Ellenben szelidebb Jákob követői vagyunk mi Békés ösvényen, mellyen kegyek árja ömölt ránk.

A két testvér hát noha egy vér magzata, mégis Más más lelkületű. Hermíás mint a vad Ezsau Földi után nyúlván lön ocsmány foglya világnak,

S hü követője vadont kedvelt idumaei atyának ; Fegyvert ölte, s zord katonás élet veszedelmét Tűrte, a császárnak, nem Krisztusnak viadorja.

Bódogom ellenben híven, mint Izrael'őse,

A magas égi Király szent kardját fogta kezébe. Még gyermek vala, már szive föl mennyekbe sóvárgott ,

S Istennek szolgálni kívánt, ki e végre kegyelmét

4) Itt semmi említés sem tétetik egy másik Bódogról , ennek testvérjéről, kit nehányan szinte a vértanuk sorába tolnak be.

Bódog Her- miás nevű atyától Nólá- ban született.

Heriniás testvérének engedi át a jai aktit.