Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról
175 a mi vétkeinkét.“ Mert hiv az, a ki ezt megígérte. VIII. Sz. Nicephor pedig látván Szapricius elpártolását, igy szólítá meg a poroszlókat: „Én keresztény vagyok és hiszek az Ur Jézus Krisztusban, a kit ez megtagadott, kínozzatok tehát engem ő helyette.“ A poroszlók ezt az elnök parancsa nélkül természetesen nem bátorkodtak megtenni. Ekkor Nicephor mindenki előtt csodálat tárgyává lön, hogy t. i. igy önként engedte át magát a halálnak. 0 pedig egész bátorsággal igy kiáltott föl : „Keresztény vagyok, és isteneiteknek nem fogok áldozni.“ Erre egy a poroszlók közöl tüstént az elnökhöz futott, hogy annak tudtul adja, miszerint Szapricius ugyan áldoz az isteneknek, de egy másik, ki Krisztusért kész meghalni, vakmerőn és fónhangon kiabálja, hogy ö keresztény és isteneinknek nem fog áldozni, s hogy nem is engedelmeskedik császáraink ebbeli rendelvényeinek. IX. Ezeket hallván az elnök, Nicephor ellen azonnal kimondá Ítéletét : „Ha — úgymond ö — nem akar a halhatatlan isteneknek áldozni, a császári parancs értelmében karddal végeztessék ki.“ — Sz. Nicephor tehát, miként az elnök parancsold, lefejeztetett. így végződött Krisztus vértanújának sz. Nicephornak élete, igy jutott ö mennyek be Krisztusban! hite- és alázatossága által koronázottan. Ezért találtatott méltónak a vértanuk sorába igtat- tatni, Jézus Krisztusnak a mi Urunknak dicsérete- és dicsőségére, kinek hatalom és dicsőség most és mindörökön örökké. Amen. Priskiis, Malkus és Sándor vértanukról. I. Keveset tudunk ugyan ezen szent vértanuk életéről, de minthogy a mit rólok tudunk bizonyos, azért azt el nem hallgatjuk. Mindezt caezáriai Ö- zsébnek köszönhetjük, ki egyházi történelmének 7—ik könyvében Valérián üldözéséről értekezvén, PrisNicephor vallomása. Nicephor lefejeztetik Krisztus Isten. Krisztus szül. után 260-ik év.
