Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról

170

latin vértanuéletrajz is, mellyek évnapját szinte bőjtelöhó 9-ére teszik.

Vérianuságá* 3. Nicephor vértanuságának helyéröl azonban nau helye. gemmi tudomásunk sincs, ha az egy Metraphraszt Simon jegyzeteit kiveszszük, ki azt Szyriának Antiochia nevű fővárosába helyezi. A fönnérintett kéziratok régi fordítása igy kezdődik: „Volt kelet részein egy férfiú s a. t.“ ez úgy látszik Metaphraszt véleménye mellett bizonyít, mert köztudomású dolog, hogy a régieknél különösen az antiochiai egyházmegyét , vagyis miként most közönségesen mondatik , ösérsekségi kerületet hívták volt keletnek. E hiedelemben osztozik az uj római vértanukönyv, úgy szinte az újabb irók is mellette vannak. Szenvedett pedig sz. Nicephor Valérián és G-allién császárok uralkodása alatt, mint ezt maga az emlékirat is tanusitja; igy tehát Krisztus születése után ideje, mintegy 260. körül történt az, midőn az ezen császároktól támasztott üldözés leginkáb dühöngött.

Nicephor, a sz. és nagy vértaim küzdelme, tanúságul, hogy a bánfalniakat feledni kell.

Krisztus után ■körülbelül 260. évben.

Szaprieius, és Nicephor barátokból ellenségekké lesznek.

Nicephor hasztalan kér bocsánatot.

I. Volt egy Szaprieius nevüáldozár, s egymás Nicephor nevű egyén, ki világi létére is Szaprici- usnak igen kedves barátja volt; ezek egymás iránt olly forró szeretettel viseltettek, hogy mindenki testvéreknek tartotta őket. Miután huzamosb ideig illy szoros barátságban éltek volna, a minden jónak és szépnek megrontója, az emberi nem halálos ellene megirigyelvén nekik a kölcsönös baráti hajlamot , olly ellenségeskedést támasztott köztök, hogy a kölcsönösen táplált pokoli gyűlölet miatt egymással még az utcán sem akartak találkozni.

II. Rég ápolták volt már egymás iránt ez ellenséges indulatot, mig végre Nicephor magába térvén elismeré, hogy azon ellenségeskedés a gonosz lélek munkája ; fölkért tehát némellyeket baráti közöl, hogy Szaprieius áldozárhoz menvén közben-