Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)

Harmadik szakasz

50 spanyol püspököket székeikről levetendöknek itélék, minthogy az ül­dözés alkalmával bálványozástváltó könyvekkel mocskolák be magokat. A gyűjteményünkben fölhozott többrendil vértanúi emlékiratból kitűnik, hogy a keleti egyházak sem voltak mentek ezen üldözéstől. Ozséb elő­adja (a 6-ik könyv. 39. fej.), milly nagy büntetéseket álla ki ez alka­lommal Origenes Palesztina Caezarea városában; semmit sem említ azouban hittagadásáról, miről némellyek hamisan vádolják (1. Págius értekezését 251. évnél.) Továbbá ugy dühöngött ezen vihar Pontus Új- Caezarea városában, hogy ott, — mint nisseni Gergel csodatévö sz. Gergel életében bizonyítja, mint valamelly ellenségtől megszállt vá­rosban, kor, nem, vagy állapot megkülönböztetése nélkül folyt a kegyetlenség. A városon kivül sem volt szelidebb ; mivel ennek lecsen- desedtével csodatévö Gergel, mint mondalik, az egész tartományt körüljárta, hogy egyes helyeken az ott szenvedett vértanuk tiszteletére ünnepeket rendeljen. Ekkor szenvedett Troadius, és mint látszik, Sán­dor is azon jeles bölcsész, kit cs. t. sz. Gergel szénégetőből (melly mesterséget, bár legtudósb férfiú vala , csodálandó alázattal gyakorló.) Pontus Romána városának püspöki székére emelt, s ki végre nisseni Gergel bizonysága szerint tűzön futván keresztül nyeré el a vérta- nuság koronáját. Azokra nézve pedig mik Alexandriában, és egész Egyiptomban történtek Decius alatt minden kifogás nélküli tanú alex­andriai Dénes Özsébnél 6-ik könyv. 4t. fej., hol nehány vértanú ne­vének elszámlálása után Fábiushoz irt levelében mondja, hogy „a po- gányok a városokban és falukon sokat felkoncoltak azok nagy számán kivid, kik a hegyekben és pusztákon éhség, szomj, hideg és különféle betegség miatt, továbbá gyilkosok és vadaktól megtámadtatva, vesz­tek el.“ Majd Domitius és Didimushozi levelében, mellyben Decius ül­dözéséről van szó, mint alább megmutatjuk, igy ir: „Tudnotok kell, hogy a férfiak és nők, ifjak és öregek, leányok és agg nők ; vitézek és íoldmivelők, végre minden életnemii és korú emberek nyertek koronát.“ Mind erről alább bővebben szólandunk. Atalában olly nagy volt a zavar, hogy ugyanazon Dénes szerint a hívek ama Krisztus Urunktól megjö­vendölt időt vélték elérkezettnek, mellyben, ha lehetséges, még a vá­lasztottak is megrendiltetendök lennének. Ezen üldözés alkalmával vo- núlt a magányba Pál első remete, mint azt életrajzában szent Jeromos bizonyítja. Melly alkalommal két vértanút dicsér Jeromos, kiknek egyike a kínpadon vaslemezeken szenvedett kínok után a főnök parancsára egész testén mézzel kcnetett be, és a legégetőbb napsugaraknál hátra kötött kezekkel hanyatt feklolteték ki, hogy a rovarok fulánkjaitól gyö- zessék meg, kit a tüzes lemezek meg nem ejthetének. A másikat az istentelen főnök puha s a kéjgyönyör előidézésére mindennel ellátott ágyra fekteté, azután pedig kéjhölgyet küldött be hozzá, hogy öt ejtené meg tisztaságában, de a vértanú fogaival elharapott nyelvét a kéjhölgy arcára köpvén, ezt megfutamitá.

Next

/
Thumbnails
Contents