Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Harmadik szakasz
52. Hogy Gallus alatt kegyetlen, habár rövid ideig tartó üldözés dühöngött, maga Dodwell sem tagadja. Dodwell Ciprián és más püspökök leveleiből (melly a Cipriánféle levelek közt 57—ik) megmutatni igyekszik, hogy a Gallustól előidézett üldözés Deciusénál sokkal kegyetlenebb volt. Ezen levélben Somát intik, „hogy ők isteni jelek által bizonyosokká vannak téve, miszerint a küzdelem napja elérkezett;... az erőszakos ellenség mármár fölkerekedik; ... és hogy nem olly harc jön, miilyen volt, de sokkal nagyobb és keményebb sat.“ Dodwell innét azt következteti, hogy Decius üldözése alatt kevés vértanú végeztetett ki; minthogy Gallus üldözésénél sokkal gyengébb volt, melly azonban rövidsége miatt nem nyújthatott soknak vértanúi koronát. S habár az afrikaiak levelének ezen helyét több iró után maga az oxfordi kiadó is Valérián üldözéséről értelmezi; mindazáltal engedjük meg Dodwellnek, hogy itt Gallus üldözéséről van szó: bizonyára, miután máshol megmutattuk, miszerint Decius alatt sokan szenvedtek vértanuságol, ha ezen helyből az tűnik ki, hogy Gallus alatt sokkal többen vérzettek el, akkor nem kevesbíteni, sőt nagyobbítani kell a vértanuk számát. Gallus üldözése azért mondathatott keményebbnek , minthogy Gallus sebes zivatarként kelt föl Soma és papsága ellen, mint Ciprián 60-ik és előbb ugyanazon Somához irt 57-ik levelében olvassuk. — „Fölkelt, úgymond, az ellenség erőszakos hatalommal Krisztus seregét nyugtalanítandó: de a milly rohammal jött, ollyannal el is űzetett.“ Mert a keresztények seregesen ajánlják föl magokat a vérta- nuságra, folytatja tovább Ciprián, Somát igy szólítván meg : „Megtanítottad a népet, hogy a veszélyben a papokhoz csatlakozzék ; hogy az üldözésben testvér testvértől el ne váljon;“ — és alább mondja „hogy nem egyes bajnokok, hanem egyszerre egész seregek száltak csatára.“ Majdnem ugyanezeket ismételi a következő levélben, hol Luciusnak, ki a centumcellai számkivelésében elhunyt Soma helyébe választatott, visz- szalérte feletti örömét fejezi ki. Pacián barcellonai püspök Sympronián- hoz küldött 3-ik levelében Novatiánnak szemére veti, hogy soha sem szenvedett hitéért, inig ellenben Soma, több üldözést állott ki a felbőszült fejedelemtől. Egyébként minthogy az isteni látványokban megín- telt afrikai atyák jónak látták a hitben megesetteket az oltári szentség vételéhez bocsátani, nehogy ezen lelki eledeltől megfosztatván, a vér- tanuságra erőtlenek legyenek: kitűnik, hogy ezen üldözés a legvérengzőbb volt. Hogy Afrikában illyen volt az üldözés, kitetszik Ciprián iratából , mellyel azon időben Demetriánhoz küldött, mellyben igy szól : „Az ártatlanokat, igazakat, Istennél kedveseket megfosztod lakaiktól; kiszorítod örökségi vagyonaikból, láncokkal szorongatod ; börtönbe zárod ; vadakkal, karddal, tüzekkel bünteted .. . Hosszú kínokkal mar- cangoltatod testeiket, s az amúgy is számos kínokat a benső részek szétszaggatásával szaporítod. Vadságod és kegyetlenséged a használt kinzószerekkel sem elégedhetik meg; uj büntetéseket gondol ki eszélyes kegyetlenséged sat.“ ügy látszik , hogy ez üldözésre azon kegyetlen dög vész szolgáltatott alkalmat, melly midőn Gallus uralkodása alatt az egész 4 * 51
