Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Harmadik szakasz
41 kitűnik, mellyet Özséb saját állítása szerint példaként hozott fel, hogy abból bárki következtethesse : mik történtek más tartományokban. Özséb- bet megegyezik a „Chronicon Paschale“ szerzője, ki Márk Aurél különböző éveiben különféle vértanukat jegyez fel. Ezeknél régibb szerzőnk is van, t. i. Theophil, ki Márk uralkodása alatt Antiochia püspöke volt, és igy szól Autolicushoz irt 3. könyvének végén: ,,A keresztényeket, kik az igaz Istent tisztelik, eddig üldözték, és máig sem hagynak fel az üldözéssel. Némellyeket azok közöl, kik az erény elérésére törekednek, és szent életet élnek, megköveztek; másokat meggyilkoltak. Máig sem szűnnek meg a keresztényeket legkegyetlenebb és legborzasztóbb módon vesszözni sat.“ Végre hogy nehány keresztény Márk Aurél alatt a bányákban dolgozott, kitetszik Dénes korinthi püspöknek Szotér pápához intézett leveléből, hol őt dicséri, in ivei a testvéreket kik a bányákbon dolgoztak, a szükségesekkel ellátta. Nincs is elegendő oka Dodwellnek Márk szelídségét annyira kiemelni, kit nemcsak babonásnak , de némellykor a nyilvános és nagyobb bűnösök iránt engesztelhet- lennek fest Kapitolin ; hogy pedig a pogányok s maga Márk Aurél is a keresztényeket illy bűnösöknek tartották, Dodwell sem tagadandja. Bi- zonnyára nem igen volt Márk Aurél a keresztények iránt igazságos, ki azon esőt, mellyet ezek a markomanni hadban az egész sereg részére kinyertek, Merkúrjának tulajdonitá, mint Dió Xiphilin előadja, és a kincstár egy ezüst érme mutatja, mellyröl Pagius ir a 174. év körül. Hogy ezen eső alkalmával Márk kedvező rendeletet adott ki a keresztények részére, Tertullián, az esőről pedig Apollinár, Özséb és több más iró tesz említést. De valljon Márk levele, melly Jusztin védiratához van csatolva, hiteles-e, és a hadosztály innét mondatott-e villámdandárnak, (mit Apollinár elismert) ebben meg nem egyeznek a tudósok. Es valóban Özséb megjegyzi (történelme 5. könyv. 5. fej.) hogy a pogányok ezen csodáról említést tettek ugyan, azonban meg nem vallották , hogy ez a mieink könyörgésére történt. Némellyek ugyanis iná- gusi büvüléseknek, mások Márk Jupiterhez küldött imáinak tulajdonították. Ezek közé sorolja Vales Kapitolint, Klaudián! és Themistiust, ezen helyröli jegyzeteiben. Továbbá, hogy ezt hitték a pogányok, bizonyosakká tesz a Rómában még most is fenálló Antonin gúlája mellyen Márk Aurél tettei közt, mellyek itt művészileg kivannak vésve, az esőt öntő Jupiter képe is látható. Baronius ezt, évkönyveinek 2. kötetében ábrázolja : de kifejezőbben van előadva a Szent-Bartoli Péter által nem rég Rómában rézbe metszett táblákon. 42. Commodus sat. alatt békésebb napokat élt az egyház ^ ámbár nehány keresztény ekkor is megöletett. Commodus császár alatt, úgymond Özséb (5. könyv. 21. fej.) dolgaink békésb állapotban folytak, miután Isten kegyéből béke karolta át a földkerekségénék minden egyházait. Ez megöletvén, s miután rertinax, ki helyébe lépett, nem sokára szinte meggyilkoltatott volna, Didius Julián kiáltatott ki a testőröktől császárnak. De minthogy ekkor
