Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Harmadik szakasz
37 geztetiink ki, keresztre feszittetünk, vadak elé vettetünk, s bilincs — tűz, — s más mindennemű kinszerekkel sanyargattunk, és kinozta- tunk, hitvallásunktól el nem állunk.“ Majd ismét: „A világon egy keresztényt sem hagynak élni.“ Ezek mellett szól a Kalliszt sírboltjából kiásott régi felirat, (Roma subterranea 3. k. 22. fej.) melly Sándor vértanú sirversét tünteti elünkbe, hol Antonin császár kora olly mostohának mondatik, hogy keresztények még barlangokban sem találhattak menhelyet, sem barátjaik vagy szülőik őket el nem temetheték. És valóban Pius, Kapitolin bizonysága szerint, olly hajlammal viseltetett istenei iránt, hogy nékik betegség esetén kívül mindig önszemé- lyében és soha helyettes által áldoza. Ha pedig néha néha a vérengzésekkel fölakart hagyni, oka volt : mert a keresztények épen a halál által győzedelmeskedtek, miután azok, — úgy mond — óhajtják a halált.“ Kitűnik ez Fiúsnak Özséb története 4-ik könyvének 13-ik fejezetében előforduló fejedelmi leiratából, melly ha Márké volna is, mint Vales akarja: mindazáltal Melitó védiratából, melly Özséb 4-ik könyvének 26-ik fejezetében jő elő bizonyos, hogy Pius több városba küldött leveleket, a keresztények ellen előidézett lázadások lecsillapítására. Hogy pedig illyetén lázadások egész a vérengzésig mentek, a fentebb említett fejedelmi leiratból is kitűnik, hol ezek olvashatók: „A keresztényeket pedig kiűzitek, és egész a halálig üldözitek.“ 36. Márk Aurél alatt átaiános üldözés dühöngött, melly V-ik. Szmirnai Polikárp, Jusztin, és más vértanuk megöletését, mellyet mások Márk alatt történtnek vélnek, Dodwell, mint már említők, Pius idejére tévé. Ezekről hosszasban vitatkozni különben is fölös miután elég védveink vannak a Márk alatti üldözésről. Megjegyzendő azonban itt, hogy Dodwell helytelenül állitá, miszerint Jusztin 1-sö vádiratának nyomán azokon-, vagyis hármon kivid , kiknek neveit elősorolja, senki sem szenvedett vértanuságot. Mert maga Jusztin is átaiános üldözést említ ezen vádiratában, mi csak ennek kezdetébölis kitűnik. Ugyan is igy kezdi: „Mi tegnap, és a közelebbi napokban városotokban oh rómaiak! Urbicius alatt történt, és mit a főnökök mindenhol hasonlókép minden ok nélkül követnek el, sat.“ A gonosz szellemek incselkedéseire megöletünk , sat. Ezután előadja, a Rómában történteket, t. i. Ptolemeus és társai kivégezését, kiket Urbicius, nem titkolván ártatlanságukat, csupán a keresztény név megvallása miatt halálra kárhoztatott. Továbbá , hogy ezen vádirat Márknak nyujtatott be, ezt ezen vértanuk szen- vedéseihezi elöjegyzeteinkben adjuk elő ; de ezen tárgyról kellő fölvi— lágositást adhat az erről 4 62—ik évhez hosszasabban értekező Págius Antal. Azonban lássuk: mint vélekedik Dodwell Márk Aurél üldözéséről. 37. Dodwell ebbéli állításai. Azt állítja Dodwell : hogy a Márk Aurél alatti üldözésnek sem császár nem voit szerzője, sem pedig annyian vértanuságot nem szenvedtek , mint közönségesen állittatik. A vértanuk közt pedig csak a Iyo-
