Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Harmadik szakasz
36 dig Athénében telelt, s a Görögok minden vallási szertartásába beavatva lett volna, — mint ezt Jeromos (in Catalogo) Írja, — a pogá- nyoknak alkalmat nyújtott a keresztények megtámadására. Ez üldözést Jeromos Magnus Róma szónokához irt levelében a legkegyetlenebbnek bizonyítja, mellyet azonban Aristides, és Quadrat keresztény hitvédnökök által meggyőzetvén, megszüntetett. Sz. Jeromos, továbbá Quadratot ugyan annak tartja, ki Dénes korinthiai püspök állal (Euseb. Hist. L. 4. C. 23.) Publius athenai püspök vértanú halála után, ennek helyébe választatván , ezen a nagy félelem által szétszórt egyházat összegyűjtő, s a megszűnt szent gyülekezeteket ismét helyreállító ; Vales azonban azt hiszi, hogy Jeromos két Quadrátot zavart össze. Bár mint legyen is a dolog, a felhozottakból eléggé kitetszik, hogy koránsem kétségbe vonandó a vértanukönyv hitelessége, melly többeket mutat elő, kik Adorján alatt nyerték el a vértanúi koszorút. Ezekhez sorolhatjuk Má- rius vezért is, ki szinte Adorján alatt vérzett el a hitért, mint ez Kalliszt temetőjében egy föliraton olvasható, (Romae subterraneae lib. 3. C. 22.) hová könyek, s félelem közt a jótékony hívektől letétetett, kétségkívül a beközelgő üldözés végett. 35. Jámbor Antonin alatt sem hiányzottak gyakori üldözések. Hogy Jámbor Antonin alatt számos helybeli üldözés volt, azt maga Dodwell is megengedi, sőt megvallja miszerint némellyek a vértanuság dicső koronáját is elnyerők. Ezek közé számlálja Polykárpot a 12 philadelphiaival , Jusztint és azokat, kik vádiratában megemlittetnek, Luci- ust, sat. Azonban mindamellett, hogy mi ezek vértanuságát Márk Aurél idejébe tesszük át, mégis tagadni nem lehet, miszerint Jámbor uralma alatt is voltak vértanuk; ezt világos szavakkal bizonyítja Jusztin Jámbornak ajánlott védiratában: „A hitvallás miatt kínoztok — igy szól ö — és meg sem vizsgálva az ügyet, máris büntettek.“ És alább folytatja: „Vallatásaitokra keresztényeknek valljuk magunkat, noha tudjuk, hogy a hitvallókat halállal büntetitek. Mert ha földi országpt várnánk, bizonyára tagadnék, ne hogy megölettessünk, sat. Örömest valljuk Krisztust, és megyünk a halál elé, sat. A halálra hurcoltatunk sat.“ Mindez pedig a császár parancsára történt; mert a védirat záradékjában igy szólítja meg Jámbort a boldog vértanú : „Ne hozzatok tehát azok ellen, kik semmi igazságtalanságot sem követtek el, főbenjáró Ítéletet, mint minőt elleneitek ellen szoktatok. Azért azonban megjövendöljük, hogy semmikép nem kerülenditek ki Isten Ítéletét, ha e gonoszságban tovább is megmaradtok.“ Már pedig hogy ezen védirat Jámbor uralkodása első éveire nem tétethetik, mind abból világos, hogy abban Mar- cion követőiről tesz említést, kik akkor még nem képeztek külön fele- kezetet; mind Jusztin szavaiból : 150 év előtt Cerenius alatt született Krisztus, t. i. Krisztusnak 150 éve Pius 13 évével összeegyeztetendő. Továbbá ugyanezen Jusztin Triphonnal tartott párbeszédében mondja : „hogy a keresztények, kik Krisztus nevét megtagadni nem akarák, halállal bűnhődtek. És ugyanott alább : „Tudva van, hogy midőn karddal vé-
