Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Harmadik szakasz
32 jük honnét tudja azt? Emlékiratai öt ugyan a nép sokasa'ga által el- fogottnak mondják, de később átadatott az elnöknek is. Az elnök pedig öt, mivel a császár parancsára nem hajolna, és az istenek vallását elhanyagolná, a római törvények értelmében méltó büntetéssel lényegété. Ezután a vértanú Dianna templomába hurcoltatott, és izzó érc ökörbe záratva végzé életét. Mind ezek bizonyára nyilvános üldözést tanúsítanak. Állításunknak kedvez Brutius is, ki Özsébnél, mind évkönyvében , mind pedig történelmében irja : hogy Domicián alatt sok keresztény vértanúi halállal múlt ki. Mondja továbbá, hogy közölök Flávia Domitilla sok mással száműzetett, talán nemök, és állapotuk tekintetéből. — Miből tehát azt hozzuk ki, hogy némellyek megölettek , mig mások csupán javaiktól fosztattak meg, vagy száműzetlek. S ezt nem csak véletesen következtetjük, hisz világos szavakkal irja Dió Xiphilin: „Ugyan azon évben — úgymond — Domicián többek között Fábián Kelemen tanácsfőt (noha unokatestvére volt és Flávia Domitillát, Domicián rokonát nőül birná), istentelenség ürügye alatt megölette. Melly oknál fogva sokan, kik zsidókká lettek, fa pogányok ugyan is zsidóskodó, istentagadó és hitetlen népnek tárták a keresztényeket;), részint halálra, részint vagyonvesztésre Ítéltettek, egyedül Domitilla száműzetett Pandateriába. Úgy szinte megölette Glabriót, Traján tiszttársát, ki másokon kívül a föntnevezett bűnről is vádoltatolt.“ Ide vágnak még Jeromos e szavai is (in Epitaphio Paulae) : „Midőn Paula Pontia szigetére vitetett, azon szigetre, mellyet Domicián alatt az asszonyok legjelesbike Flávia Domitilla Jézus neveérti száműzetésével nevezetessé tett, meg- látogatá a szobácskát, mellyben ez hosszas vértanuságot szenvedett.“ Domicián megkísértette tehát a keresztények állhatatosságát — mint Tertullián mondja —, és pedig mind karddal, mind száműzéssel. 30. Domiciántől Deciusig nem olly ritka volt az üldözés, mint Dodwell véli. Miután Nerva császár, és a tanács eltörölte Domicián rendeletéit, az egyházra béke virradt, melly Dodwell állítása szerint Decius uralkodásáig tartott, annyira, hogy az egész időközben — kivéve nehány csupán egyes helyekre szorítkozó üldözést — a keresztények szabadon gyakorolhatták, és terjeszthették vallásukat. Ámde, noha megvalljuk, miszerint nem mindig, és nem mindenütt pusztított úgy az üldözés, hogy egy nap, vagy egy év sem múlt volna el a nélkül, hogy számtalan vértanút ne vigyen magával; más részről mégis állítjuk, hogy az üldözések a Domicián és Decius közti időközben szinte gyakoriak voltak : néha ugyan helybeliek, midőn az elnökök saját szeszólyökből, vagy pedig a nép, és pogány papok által felizgatva dühöngtek ; néha azonban a kormányzók különös meghagyásánál fogva is keletkeztek. Sőt olly üldözések sem hiányzottak, mellyeket a császárok nyilvános rendelete támasztott, s mellyekben sok vértanú elhalt.
