Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)

Harmadik szakasz

33 31. A harmadik, vagyis Traján üldözése kiterjedtebb volt, mint Dodwell gondolja. Hogy mindjárt Trajánnál, ki Nerva helyébe lépett, kezdjük a dol­got, Dodwell maga megvallja, hogy nem csak antiochiai sz. ígnác, ha­nem philippiai Rufus és Zozimus is e császár parancsára ölettek meg. „De ezeken kivül senki más nem szenvedett Szyriában, folytatja tovább, mert különben sz. Polikárp, ki ezekről a philippiakhoz irt levelében szól, ha csakugyan lettek volna, a többit sem hallgatta volna el.“ Azon­ban csodálatos , hogy az olly igen tudós férfiú észre nem vette, misze­rint e levélben, még más vértanuk is dicsértetnek. Mert Özsébnél (Hist. 1. 3. c. 36.) ekként hangzik: „Kérlek titeket, engedelmeskedje­tek elöljáróitoknak, és gyakoroljátok a béketürést, mellyet tapasztal­tatok nemcsak a boldog Ignác, Rufus és Zozimus —, hanem még más pol­gárok, és lakóitok példájából is sat.“ Usszerféle fordítás pedig : „De másutt is sokan közöletek az Úrtól, kivel együtt szenvedtek, nekik ké­szített helyre jutottak.“ Ugyanezt mondja sz. Ignác is a rómaiakhoz irt levelében, rnellyben óhajtja, hogy az állatok készek legyenek fel— falására, mellyek többeket, mintegy megtisztelve, nem érintettek meg; vagy miként sz. Jeromos írja (in Catalogo) : „más vértanuk testét nem merték megérinteni.“ E véleménynek kedveznek inég ugyan e sz. vérta­núnak általunk dicsért emlékiratai is, mellyekben világosan ez olvasható : „Traján vagy áldozni, vagy halni kényszeritett.“ Özséb pedig megjegyzi (I. 3. Cap. 33) hogy a császár példájára minden városban különös üldözés támadott a nép fellázadása által ; s hogy ezek vérengzők voltak Simeon je- ruzsálemi püspök szenvedéséből tűnik ki, ki midőn Krisztus hitét legállhata- tosban vallaná, végre elitéltetett, ésfölfeszittetett. A húsvéti, vagyis alexan- drinévkönyv szerzője sz. Márk evangélista halálát is Traján idejébe teszi át, kiről ezeket Írja : „Márk alexandriai püspök volt, ki megkötöztetve az úgy­nevezett bukoliaiaktól, az Angyalokhoz címzett helyre hurcoltatott, hol Pharmulhus I-ső napján megégettetett, s igy vértanusággal végzé éle­tét. Dodwell véleménye szerint ugyanezen időben üldözte a híveket By- thiniában Arrius Antal is. Midőn pedig a tartományban létező kereszté­nyek mindnyájan összetartva, törvényszéke előtt önkényt megjelenné­nek, nehányat közölök megöletett, a többit pedig elbocsátá, mondván: ha veszni akarnak, elég meredekséget és húrokat találhatnak. Ide so­rozható volna Tiberián Palaestina főnökének Trajánhoz küldött je­lentése is, rnellyben megvallja, hogy a keresztények császár paran­csolta kivógeztetésében elfáradott, de ez iromány hitelességéről a tudósok kételkednek. Azonban leghitelesebb bizonyság ez üldözés­ről Plinius Secundusnak Trajánhoz irt levele, rnellyben mondja, hogy a bevádlott keresztényeket, miután őket kínokkal megfenyítette volna, kivégezni parancsolta : de midőn végre sokan minden korból, minden rend-, és mindkét nemből e veszedelembe sodortatnának, és a mint Tertulián mondja, (Apologetici cap. 2.) miután némellyeket eli­téit, másokat hivatalaiktól megfosztott volna, a sokaságon mégis meg­ütközve, a császárhoz folyamodott tanácsért. Traján Plinius Secundus­3

Next

/
Thumbnails
Contents