Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)

Harmadik szakasz

30

lajdonitja, kétség sem lehet, miként a keresztények elleni rendelet e zsarnoktól eredett légyen. S igy a sz. atyák Nérót méltán tartják a keresztények első üldözőjének; „Kivel, mint üldöztetésünk szerzőjével dicsekedünk,“ mond Tertullián (in apologetico). Sulpíc Szever Írja (lib. 2. sacrae hist.) hogy a keresztények ellen a tűzvész alkalmával kezdődött az üldözés, és nem sokára törvények is hozattak ellenök, „később ugymond, szabott törvények is tilalmazák vallásukat, s nem volt szabad magát nyilván kereszténynek vallani. Ekkor Pál sat.“ Hogy pedig az üldözés Róma falain kiviil is dühöngött, világos bizonyság Orosius Pál, ki (libr. 7. Hist. c. 5.) ezt írja: „Neró a keresztényeket kínokra, és halálra Ítélte s megparancsoló, hogy őket szinlugy más tartományaiban is üldözzék.“ Ugyan erről tanúskodik Lactantius is (libr. de mortib. persecutor, c. 2.), ki elörebocsátván, hogy Péter Rómában sokat az igaz hitre téritett, szavait ekképen folytatja: „Mi, midőn Néró tudomására jutott volna, sőt maga is észrevevén, hogy nem csak Rómában, de mindenütt naponkint számosban hagynák el a bálványok tiszteletét, és megvetve a régi vallást, az újat követnék : rögtön elhatározd a mennyei egyház szétdulását, és az igazság eltörlését, s első lett, ki Isten szolgáit üldözni kezdő, és Pétert is keresztre feszitteté; — de nem maradt büntetlenül, mert az Isten megsokallá népének kinjait sat.“ Idézett helyünkből az is kiviláglik, hogy Nérót leginkább az bírta az üldözés megkezdésére , mert látta, miszerint a nép nagy számmal pártol el a bálványoktól; hogy azonban a római tűzvész az üldözés dühét növelé, nem tagadhatjuk. Egyébiránt az ekkor szenvedett vértanukat eléggé kidicséri Hermes (lib. Pastoris, vis. 3.), ki Isten jobbján ülni mondja azokat, kik Jézus nevéért szenvedtek; ezek után elöszámlálja a kinzásnemeket, mellyeknél fogva e dicsőséget elnyerték, t. i. vadállatokat, börtönöket, kereszteket.

27. A második, Domiciánféle üldözés hosszabb és kegyetlenebb volt, mint Dodwell állítja.

Neró elhunytával a köztársaság ügyei megzavarodlak; ez alatt az egyház némileg megpihenhetett, inig Domicián az uj uralkodó kezdé ismét zaklatni. Sz. Vidor (Hilarius) ugyan Auxentius ellen irt könyvében Vespaziánt számítja a legkegyetlenebb Néró és Déciusféle üldözök közé, azonban sokkal kegyetlenebb volt ennél Domicián, ki Özséb megjegyzése szerint (Tört. 3. k. 17 f.); „dicsekedve vallotta magát gonoszságban, harcban és Isten elleni gyűlöletben Néró méltó utódjának.“ Ez üldözést megengedi ugyan Dodwell; azonban csak rövidnek, alig egy évig tartónak, és koránsem vérengzőnek mondja; miután szerinte kínzások és életfosztások abban nem történlek. Hogy rövid ideig tartott, ezen érvvel véli bebizonyíthatni : Brulius, ugyanis, Özsébnél (Tör. 3. k. 18. f.) állítja, miszerint Flávia Domitilla, FIávius Kelemen, az akkori római tanácsfö (Consul) unokája Domicián uralkodásának 15-dik évében többekkel együtt száműzetett. Már pedig mondja ő, Domicián uralko-