Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Második szakasz
meg ezer menybe julott szentet adand.“ Sz. Ágoston eme részleteivel megegyeznek sz. Athanáz, Ambrus, aranyszáju sz. János, Asterius, nagy Leo, s más atyák, és egyházi írók. 22. Origenesnek Dodwell által idézett egyetlen helyéből nem lehet a vértanuk csekély számára következtetni, sőt ép az ellenkező bizonyítható be mind Origenes—, mind Irénből. Dodwell állítása támogatására Origenes egyetlen helyét hozza fel Celsus elleni 3. könyvéből, hol e szerző következőleg ir: ;,A keresztény vallásért időközönkint elhaltak száma csekély, s könnyen megszámlálható.“ De ezen szavaival Origenes nem akar mást mondani, mint, hogy a keresztények ellen támasztott üldözések korán sem voltak olly vérengzők, hogy általok a kereszténység végkép kiirtathatott volna, s a fön- inaradtakkal összevetve valóban kevesen vérzettek el, mert úgymond, az Isten nem engedé, hogy az emberek e neme egészen kiirtassék. Origenes ugyanis az idézett helyen csupán azt bizonyítja, hogy a ke- tény vallás, nem forradalmak szüleménye, mint Celsus akarja, mert a keresztények sohasem nyúltak fegyverhez, azokkal jogokatszerzendök, sőt „olly szelíd törvényeik voltak, inellyek által ellenségeiket annyira fölbátoritották, hogy őket, magokat nem védő barmokként mészárolták le. Azért nehogy végkép kiirtassanak .... a gyengébbek pedig halálos rettegéseikből s szorongatásaikból magokhoz térhessenek: Isten könyörült hivein, és egyetlen intésével megsemmisité az ellenzék minden törekvését, ügy, hogy többé sem a királyok, sem a tartományok főnökei, sem a nép sem kelhetett ki ellenök.“ De másutt is elismeri Origenes a vértanuk sokaságát; „minden város, —úgymond, — minden rend üldözi a keresztény nevet“ (hóm. 9. in Josue). Ugyanezt ismétli Celsus ellen is (libr. 4) miután már a 2. könyvben ezeket bocsátotta volna előre: „napjainkban, — úgymond, — sokan tudván azt, hogy halál vár reájok, ha keresztény létöket kivallják, ellenben azonnal fölmenteinek minden vád alól ha eltagadják; — megvetvén az életet, önszántokból halált választottak;“ másutt pedigimigy ir : (c. 5. in epist. ad Rom.)„gyakran láthatni embereket, kik önként, a legnagyobb bátorsággal adják át magokat üldözőiknek s kik nem csak igazságtalanságot, hanem halált is készek szenvedni Krisztusért.“ Továbbá bizonyítja , hogy a keresztényekre hálálos büntetés volt szabva (lily. 1. contr. Celsum) s gyülekezeteik is tilosak voltak, mellyeket azonban a keresztények a tilalom dacára is titkon megtartottak. Ezeket Írja Origenes Decius, Valérián, és Dioklecián mészárlásai előtt. — De a nagy s Origenesnél régibb Irén is, ki keleten neveltetve, későbben a nyugatot választá élete szinteréül, s mint illyen inindakét egyház állását jól ismeré, a keresztény vértanuk sokaságát nem csak megengedi, hanem azt az igaz egyház ismertető jellegének mondja, az eretnekségek elleni 4. k. 64. fejez, (melly munkája Dodwell véleménye szerint a lioni üldözés előtt vagy legalább Márk Aurél országlata kezdetén látott nap-világot,) hol imigy ir Irén: „Az 25
