Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Második szakasz
26 egyház Isten iránti nagy szeretekéből mindig és mindenhol nagy sereg vértanút küld az Atyához : mit mások nem csak hogy nem birnak, hanem sat., mert gyalázatot Isten szeretete és a Fiúnak bevallásáért csupán az egyház tűr, melly ha sokszor meg is gyengittetik, csak hamar új tagok áltat növekszik, és kiegészedik. Más sz. atyákból idé— zendünk ott a hol az üldözésekről egyenkint szólandunk, még előbb kihallgatjuk Özsébet, s utána nézünk: kedvez-e Dodwellnek. 23. Dodwell hiában hivatkozik Özsébre, miután ez is ellenkezik vele, — és hiába Prudentiusra. Özséb, mint említők, két gyűjteményt adott ki a vértanukról, egyet azokról, kik már régen szenvedtek Krisztusért, mást pedig azokról, kik az ö korában hulltak el Palesztinában Jézus zászlója mellett. Ez utósót későbben egész terjedelmében tárgyalandjuk, mellyhez ha még hozzá kapcsoljuk azokat, miket ugyanazon üldözésről egyház történelme 8—ik könyvében irt, senki sem fogkétségeskedni Özsébnek Dodwell állitásávali ellenkezéséről. Dodwell szerint maga Özséb történelmében írja, hogy első gyűjteménye, —melly ez előtt több századdal elveszett, -• csak kevés vértanúról tesz említést: azonban helyeket kellett volna idéznie , miután tudjuk, hogy Özséb ezer meg ezer vértanúról tesz említést történelmében, noha csak kevésnek hozza fel nevét. S nem fogunk más tolmácshoz folyamodni mint magához Özsébhez, ki maga mondja hogy a hivek közöl igen sokan és különfélekép harcoltak Traján alatt a vértanúi koszorúért (lbr. 3. c. 33.) Az 5. könyv elején pedig Írja: hogy Antonin Verus alatt megszámlálhatlan vértanú vitézkedett az egész világon. Mikor pedig Szevér indított üldözést, Írja továbbá, „a hit bajnokai mindenfelé minden egyes egyházban, dicsőséges vérgyőzelmet vívtak ki.“ lmigy szól Decius, imigy Valérián üldözéséről s e bizonyságai kedveznek-e Dodwellnek vagy sem, azt az olvasó pártatlan Ítéletére bízzuk. A mi pedig Prudentiust illeti, miként idézhette öt Dodwell, semmiképen sem látjuk át, kit csak akkor mondhatna pártosának, ha az az összes vértanukról ígérkezett volna értekezni; ö néhányat fölemlít, másokat elhagy. így szóval sem említi ama hires Leokádiát, kinek templomában a negyedik toledoi zsinat tartatott. 24. Dodwellnek védve, mellyet magának részint a kiadott rendeletek, részint a vérengző császárok csekély számából, továbbá a császárok és tartományi főnökök kegyelmességéltöl, és igazságosságából képezett, nemcsak érvénytelen, hanem az igazsággal, s magokkal a tényekkel is homlok- egyenest ellenkezik. Végre Dodwell, hogy a vértanuk sokaságáróli átalános véleményt felforgathassa, azt állítja: „Csak kevés császár iildözé az egyházat,
