Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Második szakasz
21 sitva 1668 kiadta Lukkában. Fronto véleményét pártfogolni látszik Aszterius amászei püspök is , ki a vértanukról szóló dicsbeszédében ezeket mondja : ,,Ha valaki buzgó tisztelője lenne a vértanuknak , és mindenkinek szenvedésnapját megakarná ülni, az évnek egy napját sem töltené el ünnep nélkül.“ Azért rendeltetett tehát, véleményem szerint, hogy több egyhelybeli vértanú emléke, egyszerre ünnepeltessék, mit bizonyítani látszik az említett karthágoi naptár a limidiaiak, petraiak slb. nevezete által. Aranyszáju sz. János hoiniliát mondott az egyiptomi vértanukról, melly név alatt kétségkívül többen tisztelteitek egyszerre, mint ez magából a homilia szövegéből is kitetszik. így kell érteni más egyházatyák homiliáit is , mellyek rendesen a „vértanukról“ vagy „minden vértanúról“ címek alatt fordulnak elő. 1 í). Miután a föntemlitett két naptárban nehány, különben ismeretlen vértanúra találunk, kétség kivül még többet is fedeznénk föl, ba több naptár maradt volna főn. Egyébiránt miután a két említett, t. i. a Bucherféle s a karihágói naptárból némelly szentről, ki különben vagy teljesen ismeretlen, vagy csak homályos emlékekből ismertetik, bizonyos tudomást merítünk — mint az e naptárak olvasói előtt tudva van —, azért mind a kettőt a vértanúi emlékiratokhoz függelékül használtuk, mint az elveszett emlékiratok pótlékait; kétségtelen is , miszerint, ha egyéb egyházak naptárait birnók, több vértanú nevét merithetnök azokból; mit eléggé bizonyitnak némelly sz. atyák, irataikban, hol bizonyos szentek ünnepeiről csak felületesen szólnak. így Theodorét „de curandis Graecorum allectionibus“ ciinü munkájának 8-ik könyvében nehány vértanú ünnepét számlálja elő:,.Péter, Pál, Tamás, Szergius , Marcell, Leontius, Antonin, Móric és más sz. vértanuk ünnepein a nép örömlakomákat tart.“ Szergius ereklyéit említi Evagrius történelmének 4. könyv. 28. fej. és az ő tiszteletére épült egyházak Prokóp és egyéb szerzőknél átalában dicsértetnek, jelesen az Eufrat körüli tartomány püspökeinek levelében ad Augustas, melly Baluzi Synodicumában, vagyis a zsinatok új gyűjteménye I. kötetében olvasható. Ugyanazon Evagrius 3. könyv 33. fej. a csodálatra méltó Leontius vértanúnak egyházát említi, ki Tripolisban, a tengermelléki Fenicia egyik városában legfőbb tiszteletben tartatott. Madauri Maximus az. Ágostonféle levelek 16-ikában másokat említ, kiknek tisztelete Madaurban tartatott, Migdot t. i. vagy Miggii, Nafanio fövértanut, Lucitást, és sz. Sanaes szüzet. Bölcs Gildas, ki az ötödik században Britannia végveszedelméről irt, egyéb angol vértanuk közt említi verulámi Albánt, ') továbbá Áront és Juliánt Leon város polgárait. Ugyanazon Albánról jelesen irt Konstantius antisiodori sz. Germán életében.—A francia naptárak valamiképen kiegészíthetek toursi sz. Gergőiből, ki korának jelesebb vértanúiról értekezik, a ,vértanuk dicsö*) Sz. Albán szenvedése olvasható Bédánál angol ország történetének 1. könyv- 7. fej. bővebben pedig Tillemontnát 3. kőt. rész, 109 1.
