Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Pálmaágak a magyar egyháztörténelem kertjéből
18 ség ünnepélyes fölvételekor mint keresztatya, s megjelenvén, fűzné a keresztény fejedelmek sorába Geiza családját. Meg is jelent a császár sz. Henrik unokaöccsével derék hadsereg kíséretében, s jelen volt Geiza és fia István inegkereszteltetésén 996-ban, mi az esztergomvári sz. István vértanúról címzett kápolnában vitetett végbe Béla püspök által. Ez alkalommal emlékül s a kér. fejedelmek sorábai fölvétele jeléül Istvánt, ereklyékkel ékesített lándzsával, 5) ajándékozd meg a császár, s eljegyezvén neki sz. Henrik bajor herceg nővérét Gizelát, Németországba visszatért. Béla hosszú pásztori gondjai fölött ekkor érze először örömöt, örült, hogy végre az Ur nyájat adott neki , a száműzött pásztornak, s Geiza haláláig Magyarországban maradt, István nevelését Theodát szentszörényi gróffal vezetvén ; ő vala, ki Istvánnal az ország egyházi szervezetét alkotá : öt szent István mindig oldalánál tartá, éjre is csak alig tudott tőle megválni, s nemzete üdve s életének szerzőjét tiszteié benne. Béla ott állt Geiza halálos ágyánál is, s lelke örömbe merült, midőn hallá, mint köté az elhaló fejedelem népe szivére a keresztény vallást, s ezért lángoló fiát Istvánt. — De más népeket is akart még az Üdvözítő örökségében részesitni, s azért, midőn nemzetünk között Istvánban eléggé biztosítva látá a kér. vallást, elégséges őröket rendelvén a fiatal csemete mellé, más népek felé éjszaknak vette útját. Utoljára meglátogató az épülő félben volt pannonhalmi zárdát, s mindenütt a kereszténység mosolygva viruló vetéseivel találkozván, méltó örömmel tört ég felé háladó szava. Őseink letelepedése bevégzett épületén a felállított kereszt utóbb villámhárító lön a lerontó menykövek ellen, s felejthetné-e a magyar, hogy e keresztet Béla állította oda ? István a lengyel határokig kiséré a szeretett püspököt, sott álbocsátá a lengyel fejedelemhez Bátor Boleszlóhoz. Itt újra fölébredt Béla lelkében a nemzete iránti szeretet, s a fejedelem segítségével követeket küldött a csehekhez megkérdendő, váljon nem fogadnák-e őt még vissza. A Wrssevecekre kimondott átok egy század lefolyása alatt teljes szigorában kifejlődött s) Ademarus ap. Labb. in Biobl. Ms. 2. k. Többen azt vélik, hogy Péter ezen lándzsát adá vissza III. Henrik császárnak, midőn a magyarok beleegyezése nélkül hálából neki ineghódolt. V. ö. sz. Gellert életrajzát.
