Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Pálmaágak a magyar egyháztörténelem kertjéből
11 mát is gyakorolhatja, a jámbor zarándokot, ki lemondása óla kerülni akarta ezen hivatalt, magátol elidegenítő. Azt mégis szilárdan lőttévé magában Béla, hogy Olaszországban veendi föl a szörmezet. Luci (világosság) völgyébe ért ezután, s itt Nilus az ottani Vazulszerzetesek apátja előtt térdenállva könyörgött fölvétetésért; de a jámbor szerzetes: „Befogadnálak,—úgymond, — édes liam, ha e fölvétel nekünk ártalmunkra nem volna, neked pedig csak kevéssé is használna. A mint ugyanis e ruházat, s szakálom mutatja, én nemezen földi, én görög vagyok: jobban illenek célodhoz a latinok; menj vissza Rómába, a szentek ezen ápolyda- jábn, keresd fül Leo apát nemes barátomat, mond neki, hogy én küldlek hozzá, mint olly jeles mesterhez tanítványul... .u Vissza is tért azonnal Rómába, s a szentbenedekiek sz. Bonifác s Elekről címzett zárdájába lépett, hol miután Leo apát kísértéseit kiállta, magára vévé a forrón várt szerzetes csuklyát, kísérőit pedig visz- szabocsájtá Csehországba. Itt a gondok tengeréről igazi révpartra talált, mcllyben lelke nyugalmát helyre állilhatá, s üdvét akadály nélkül cszközölheté. Ki még püspökiszékében szerzetes fogadalmokat tartott, a zárda falai között csak teljesen megnyitva látá maga elölt az önkéntes sanyargatások s megtagadások terét. Az alázatot s engedelmességet fogadá vezérekül az erények honába vivő meredeken; előbbi tisztségéről végkép megfeledkezék, a konyha legaljasabb s legterhesebb szolgálatait végzé, mulatságát a zsoltárok zengésében s egyházszónoklati gyakorlásokban helyezé, s mindenkit bámulatos szeretettel karolt keblére. így folyt le öt év a zárda falai közt, midőn Rómában valamelly volt püspököt kérésének a cseh követek ___ Csehország fölött megnehezült az igazságos Isten kara : öt cv óta Béla távolléte alatt egy cseppesö sem hullott az egyházi átok alá vetett földre ; terhes felhők szállongtak ugyan az égen, villám villámot űzött: de a kibukó nap mindannyiszor elhervasztá a még konok szivek kizöldíilő reményét, mig végre öt év múlva megnyíltak szemeik, s fejedelmük vezérlete alatt vezekleni kezdőnek templomból templomba járván, hogy az Ur Isten haragját mcgengeszteljék. E napokban Boleszló fejedelem egy késő éjjel buzgón esdelt Istenhez a csapás elhárítása végett, s itne, föltételül valamelly égi szózat által azt nyeré, hogy az elűzött prágai jámbor főpap vezettessék vissza. Sürgetve követeket küldött tehát a
