Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Pálmaágak a magyar egyháztörténelem kertjéből
10 beszédeivel azt vivá ki, hogy még ünnepeken is üresek maradtak a templomok, hogy a népfők tapasztalván, miszerint a püspök szorgalmasan kiváltogatja tölök a rabszolgákat, jó vásár fejében szaporították embervadászataikat; sőt az egyháziak is, a bűn párnáján fetrengve, csak inkább meggy ülölték ébresztgelö főpásztorukat, s a nép előtt is minél gyűlöltebbé igyekvének öt tenni. . . így buzgalma által csak inkább szaporodni látván a roszat, a konokokat az egyházi fegy teljes szigorával megfenyíteni tévé föl magában, s elkeseredésében kimondá Csehországra az egyházi átkot mindaddig, mig javulásának jeleit nem adná : maga pedig a pásztorból helyett vándorpálcát szorított kezébe, s Róma és Jeruzsálem felé vette útját, hogy ott az apostolfö utódjának tanácsát, itt pedig a népekért balt Megváltó segélyét kérje ki. Rómában, ezen minden kór s ügy barátságos menhelyén, XV. János pápa ült sz. Péter székében. Ez mindjárt első találkozáskor nagyon megindult a prágai főpap szivbeli fájdalmat lehelő szavain, s átlátta, hogy a szilaj ( seh nemzet most alig képes csak némileg is jutalmazni derék főpásztora gondjait, s hogy mindenesetre csak a vértanuk számát növelné, ha Bélát megyéjébe visz- szaparancsolná : ajánlá tehát neki, hogy Isten nevében lemondván székéről s hazajárói, megvetett bíborát valamelly szerzetes rend öl tönyével takarná el. Béla a lemondást minden nehézségnélkiil azonnal meg is tette; de szentföldi zarándoklását nem akará más időre halasztani, hanem azt végrehajtandó, kísérői közöl hármat magánál tartott, a többit visszaküldő hazájokba. Épen ekkor Romában tölté a KarácsontTheophánia.II.Otto övzegye.hogy férje lelkeért lett áldozataival Istent megengesztelje; ez magához hivatá Bélát, s útjára költségül nagy pénzösszeget erőszakolt rá,csak imádságait kérvén férjéért ; de Béla a szép útiköltséget még azon éjjel kiosztván a római szegények közölt, üresen indult ki Romából a szentföldre. Az isteni gondviselés azonban máskép határozott. Útjában Cassino hegyére ért, s egészen elbájoltaték sz. Benedek fiai békés élete s erényeik illata által, s erős vágyót érzett lelkében a szerzetes élet után. Ezt észrevevén Manzo apát, működésével s azon állításával, hogy sz. Jeromos szerint Brit vagy ülaszhonbol épen olly szabadon áll a mennyország útja mint Jeruzsálemből , oda vivé a dolgot, hogy Béla lemondott úti tervéről ; midőn azonban saját zárdájának is meg akará őt nyerni, némi merész kecsegletésével, hogy t.i. Béla nálok maradván püspöki halai-
