Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

251 Sz. Pioiiins és vértanutársaiiiak szén- Kr.u. u.250. védésé. (Négy kéziratból.) I. Hogy a szentek érdemeit elősoroljuk s azokról emlékezzünk, az apostol parancsolja, tudván, hogy a tett dolgokrai emlékezés a nemes férfiak kebelében, s leginkább azokében növeli a buzgalmat, kik az illy férfiakat különösen követni s hozzájok hasonlók lenni törekednek. Ennélfogva Pionius vértanú szenvedését sem hallgathatjuk el ; mert éltében több társát a tudat­lanság tévelyeiböl mentette ki ; utóbb pedig vértanu- sága által példát adott azoknak, kiket előbb tanaival oktatott. II. A hatodik hónap második napján, ') melly és bőjtmás hava 11-ke, nagyszombaton, midőn sz. Poli­kárp vértanuságának napját ünnepelnök, kitört az ül­dözés dühössége Pionius, Szabina, Asklepiades, Ma­cedonias és Lemnus kath. áldozár ellen. De mivel a jámbornak az Ur mindent kinyilatkoztat, Pionius a jövő szenvedésektől nem félvén, előre látta azokat, mik reá várakoztak. Ugyanis Polikárp vértanú ünnepe elő­estéjén , midőn Szabinával és Asklepiadessel böjtölne s imádkoznék, álmában értésére adatott a kővetkező napon történendő elfogatása. Mit a látmány világossága miatt tisztán és kétségkívül megértvén: tulajdon, Sza­bina és Asklepiades nyakára kötelet kötött, hogy az eljövendő poroszlók őket kötözötten találván, tudják meg, miszerint semmi előttök ismeretlent nem tesznek; és megértenék, hogy nem az áldozatokban résztvevők­ként fogják őket vezetni, mert a köteleket parancs nélkül vették föl, hitök bizonyságául, akaratoknak pe­dig jeléül. III. Elvégezvén az ünnepélyes imát, miután sz. kenyeret és bort vettek volna magokhoz, szombaton, *) *) Bollandnál : böjtelőhava 23-dik napján, midőn nagy­szombat vagyis Polikárp boldog vértanú emléknapja bekövet­keznék, s Decius üldözése dühöngne, Pionius áldozár sat.

Next

/
Thumbnails
Contents