Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
238 ve, midőn Kappadóciából, hol előbb püspöki méltóságra emeltetett, Jeruzsálembe jött volna azon szándékkal, hogy itt a sz. helyeket megláthassa, és imádkozzék, ezen egyház hivei őt a legnagyobb szívességgel fogadván , nem akarák többé hazájába visszabocsátani. Ugyanis ezek is nyertek különös isteni kinyilatkoztatást ; sőt némellyek közölök, kik a szentségben tökélyesbek valának, érthető szavakat is hallottak, mellyek értésökre adák, hogy a város kapuin kiviil menjenek és fogadják a nekik rendelt püspököt. Mit ők, a szomszéd egyházak püspökeinek beleegyezésével megtevén, választott püspöküket náluk maradásra kényszeritették.“ — Mit itt Özséb a kinyilatkoztatásokat illetőleg homályosan jegyzett föl, azt világosan adja elő Rufin (Tört. 6. k. 8. f.), midőn Sándornak Jeruzsálembe jöveteléhez ezeket csatolja : „Megparancsoltatott ugyanis, az Istentől kinyilatkoztatás által nem csak Nárcisznak, hanem többeknek is a hívők közöl, hogy öt a sz. hely püspökének válasszák. Azonfelül mi a többi között leg- ineghatóbb volt, azon napon, midőn Sándornak közeledése jeleníeték, s a hívek közöl sokan a kapun kívül elejébe sietnének, nyilvános égi szózat hallatszott, mondván: „Fogadjátok püspökötöket,kit az Isten nektek kiválasztott.“ Midőn tehát igy az Ur akaratjáról világosan értesültek volna a szomszéd városok püspökei : Sándort az Isten rendeletéből neki ajánlott szék elfoglalására kényszeritelték-“ Hasonlóbizonyságot tesznek erről sz. Jeromos, Nicefor, és más, többnyire egyházi írók, kik ezt mindnyájan Karakalla Antonin császár uralkodása idejére teszik. Papebroche a je- ruzsálemi püspökök évszámos történelmében (tóm. 3. Maii) ezen eseményt a föntemlített császár uralkodásának 2-ik évére, K. után pedig 212. évre teszi. IV. A sz. férfiú Jeruzsálem püspöki székébei helyeztetésének ugyanazon Özséb szerint még más oka is vala, t. i. az ö rendithetlen hűsége Krisztus egyházához , mit ö különösen a lefolyt üldözés alatt tanúsított. Bizonyítja ezt Özséb történelmének 6. köt. 3. fej. hol a választás idejét is följegyzi, mondván : „E közben,
