Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

ból vettünk ki; nem volna ugyanis illő illy jeles vértanú nevéről ezen munkánkban meg nem emlékezni.

II. Hazájáról és előbbi életmódjáról az írók mit sem hagyományoztak át, öt Iegelsöbben is, mint fogságban szenvedő, Krisztus hitéért ernyedetlen kitartással küzdő bajnokot tüntetik elő ; mi Szevér császár üldözése alatt történt, Üdvözítőnk születése után mintegy 204-dik évben. Állítanám öt ekkor már Kappadocia püspökének, ha ebben nem akadályoztatnám saját levele által, mellyet akkor a börtönből az antiochiaiakhoz As- klepiades fölszenteléséről irt ; ezen levélben ő magát nem püspöknek, hanem egyszerűen csak Isten szolgájának, Krisztus Jézus foglyának nevezi.

III. Szevér halála után, midőn az egyház ismét békének örvendhetett, Sándor, ki akkor Kappadociában egy ismeretlen város püspöke volt, sz. buzgalomtól ösztönöztetve, a sz. helyek látogatására Jeruzsálembe zarándokolt, ép azon időben, mikor Nárcisz a sz. város püspöke, hosszas távol létéből visszatérve, egyházát tehetségéhez, s mintegy 100 évek súlya alatt elgyengült erejéhez képest kormányozná, ki midőn illy tehernek további elviselésére magát képtelennek látná, igyekvék Sándort magánál letartóztatni, mi mégis történt. És Sándor Palesztina püspökeinek belegyeztével Nárcisz — a papság, és a hívőktől egyhangúlag a jeru- zsálemi egyház fejének kikiáltalott, és püspöki székébe helyeztetett. Ozséb bizonyítása szerint, ezen választás csodákkal dicsöitteték az Istentől, sőt a választók lelkeit isteni kinyilatkoztatások buzditák Sándor megválasztására. És ez valóban szükséges is volt, nehogy más egyházak ellenemondjanak ezen, mind a nyilvános kánonok, mind az átalános összokásokkal ellenes választásnak. — A dolgot igy adja elő a föntemlitett Özséb. (Tör.O.k.ll.f.) „Azonban — úgymond — midönNarcisz élemedett kora miatt hivatalának betöltésére már képtelen lenne : az isteni gondviselés neki álmában adott kinyilátkozlatás utján Sándort, más egyháznak püspökét hivá fel, hogy osztaná meg Narciszszal a főpapi terheket. Sándor tehát, e látásban Istentől megintet-