Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Általános bevezetés a vértanui emlékiratokba. Első szakasz
8 szolgálatban a szentiráson kiviil más iratok olvasása nem lenne megengedhető. Így a római egyházban is hajdan, jóllehet elfogadtattak a vértanuk cselekedetei, olvasásukat nyilvános gyülekezetekben még sem helyeslő Gelö pápa határzata. Mit mégis csak a lateráni egyházról s olly vértanúi emlékiratokról kell érteni, mellyeknek szerzői ismeretlenek valának, mint ezt Mabillon János bizonyítja „de cursu gallicano“ cimü értekezése l-ő cikkében. Hogy különben a szentek élete Rómában olvastatik, ennek tanúja I. Adorján pápa fönemlitett levelébeu, melly- ben igy szól : „A sz. atyák életrajzai, mellyek szerzői nem tudatnak, az egyházban nem olvastatnak. Azonban hiteles Íróktól származottak elfogadtatnak s olvastatnak.“ Ez világlik ki János szerpapnak élőbeszédéből is, mellyet N. Gergel életrajza előtt intéz Vili. János pápához. Ezen óvatosságot megkívánd az eretnekek gonoszsága , kik némelly vértanukról hamis és rémes emlékiratokat költöttek. Különben pedig a vértanuk legjelesb tettei a sz. misében mondott imák közé is beszövettek, mint ez a legrégibb francia, mozarab, sőt a Gergelféle szer- könyvekből is bebizonyítható. Mert ezekben a mise azon könyörgései (contestatio), mellyeket most közönségesen praefátióknak nevezünk, nem egyebet tartalmazának , mint azon vértanuk hősi tettei fölemli- tését, kiknek tiszteletére mondaték a mise. Illyen contestatioról kell érteni Hilduin sz. Dénesről címzett apátnak az areopagi iratok elé bocsátott, s jámbor Lajoshoz intézett levelének azon helyét is, hol mondja, hogy a régi egyházi misekönyvekben, mellyek, a romai elfogadásáig Franciahonban átalánosan használtattak, ügyesen a szent miscáldozat szertatásai közé vannak beszőve a vértanuk szenvedései. De miután illyen contestatiókban, mint magokban az eredeti emlékiratokban is, a viselt dolgok többnyire úgy adattak elő, hogy a köznép nem igen értette: a püspökök azon vértanuk jeles tetteiről, kiknek ünnepét ülték, a hallgatók fölfogásához alkalmazkodva, — bővebben szoktak értekezni; és igy nyílt alkalom annyi sok homiliát és sz. beszédet szerkeszteni a vértanuk dicsőségére. 6. magányosan a hivek által is, kik innen nagy hasznot húztak. Továbbá nem csak a nyilvános gyülekezetekben olvastattak a vértanúi emlékiratok, hanem otthon magok a hivek is szorgalmasan szokták azokat forgatni. — így tanítványának igen ajánlja azok olvasását sz. Nilus, aranyszáju sz. János tanítványa, 4 könyvének t-ő levelében. Ezen olvasást a szerzetesnek szinte leghasznosbnak állítja Cassiodor „de institutione divinarum litterarum“ címzett könyvének 32 fejezetében. Sőt sz. Theodorikról címzett Vilmos apáta a „de monte Dei“ röl nevezett szerzeteseknek irt értekezésében nagyon ajánlja, hogy a vértanuk tettei és szenvedései adassanak elő az ujjoneoknak mivel azokban mindig elő jő valami, mi a sziveket Isten szeretetére s önmegtagadásra serkenti. István a grandmonti szerzetesek alapitója, mig társai az étteremben együtt evének, akkori vallásos szokás szerint alázatlel- jesen földön ülve olvasá a szentek szenvedéseit, mint ez életrajzának
