Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Általános bevezetés a vértanui emlékiratokba. Első szakasz
9 4-ik fejezetében böjtelő hó 7-én olvasható a Bollandistáknál. Némelly sz. férfiaknak buzgósága olly nagy volt az illyen sz. maradványok iránt, hogy azokat mindig, — még utazásaikban is, — magokkal hordozák. így sz. Szigiranról bizonyítja életirója (saeculo 2-o Benedictino 437} hogy a szentek cselekedeteit is más sz. könyveket, szorgalmas olvas- hatás végett romai útjában magával hordá. Hogy Bonifác mainci érsek is hasonlóképen tett, következtethetni Buggasnak egyik leveléből (a Bonifáci levelek közt 35) mcllyben a buzgó főpapot tudósítja, miszerint a kért vértanúi történeteket inég nem küldé el, minthogy addig kézhez nem kaphatta; de egyersmind Ígéri, hogy rövid idő múlva, ha lehet, kívánságát teljesitendi. És kétség kívül illy okmányok forgatása által edzetett meg maga Bonifác is annyira, hogy vértanuságot szenvedni képes. Csodálatos, mi e tekintetben sz. Anastáz persa szerzetesről s vértanúról mondatik emlékiratában, mellyet a 7-ik átalános zsinat hitelesnek talált: „Ez t. i. midőn olvasd a vértanuk győzelmeit, azok diadalait és küzdéseit, kényekkel áztatá könyvét, s azon kegyelemért fohászkodott, hogy neki is engedtessék meg Krisztus hitéért igy szenvedni. S azért semmire sem fordita annyi figyelmet mint ezeknek szorgalmas olvasására.“ Hason módon szól Boetius Ulfin, sz. Junián mariachi apát életrajzában, a 4-ik számban ugyanis megjegyzi róla, hogy gyakran olvasd a szent apostolok iratait és a sz. atyák életét, — a vértanűk győzelmeit és a szüzek diadalkoszoruit, kiknek példái által ön szivét fegyverzé, s mindazt végrehajtani igyekvék, mit e legszentebb s legbátrabb férfiak a legerélyesebben s legdicséretesebben vittek véghez. Innen van az is, hogy az egyházakban találtatnak olly festmények, mellyek a sz. atyák szerint azért készíttettek, hogy a műveletlen és olvasni nem tudó hivek se szűkölködjenek illy jeles példákban. Minő lelki hasznot merite ezen történetek olvasásából szűz szent Teréz, ö maga mondja életrajza I-ö fejezetében. Mindenki előtt ismeretes, hogy sz. Ignác a szentek életének esetleges olvasása által lelkesült föl annyira példáik utánzására, hogy mindent elhagyva elhatározd magában : egyedül Istenek szolgálni. Sok más példa fordul még elő az egyháztörténetben, mellyeket azonban rövidség okáért elhagyunk. Mindamellett hasznos lesz itt megemlíteni, mint érzett Scaliger József, ki bizonyára a nőies vakbuzgóságról legkevésbé vádolható, az illyen szent olvasmányokról. Ez ugyanis Özséb 483-ik évére szolgáló észrevételeiben sz. Polykárp, és más vértanuk igaz tetteiről beszélvén igy szól: „Ezeknek olvasása annyira meghatja a jámborok szivét, hogy sohasem éri be azok olvasásával. Mit bár ki is saját fölfogása s lelkiismeretének állapota után Ítélve igaznak fog találni. Én valóban az egyháztörténetben semmitsem találtam , mi engem ezeknél jobban meg hatna, annyira, hogy gyakran magamon kívül látszom lenni.“ 7. Ezen történetek több által különféleképen gyüjtettek össze, némellyek fölcseréltettek, mások meghamisíttatlak. Miután mindenütt ennyi becsben látjuk a vértanúi emlékiratokat, nem csodáljuk, hogy sok férfiú, kit az ókor maradványai érdeklének,
