Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Általános bevezetés a vértanui emlékiratokba. Első szakasz
7 5. A sz. Atyáknak erről ős a ionmaradt emlékiratok kevés számároli panasza ; továbbá bebizonyittatik, hogy özek mindenütt nyilván olvastattak; Innen van, hogy a sz. Atyák gyakran panaszkodtak, hogy a vértanuk olly nagy számából csak kevésnek maradt fon története az egyházak nyilvános használatára. Az volt t. i. régenten a kalh. egyház szokása, hogy a melly vértanuk ünnepeit megülé, azoknak tetteit is fölolvastatá a nyilvános gyülekezetekben. Hogy, ez volt az afrikai egyház szokása, bizonyítja sz. Ágoston különféle irataiban. Ezen hires egyház szertartását a zsinatra gyűlt atyák egyetértő határzatuk által helyeselték, miként ez az afrikai Codex (Labbaeus Concil. coll. 1072. tomo 2) 46-dik szabályából világos, mellyet Adorján pápa dicsérettel említ N. Iíárolhoz azon ellenvetéseket cáfoló levelében, mellycka 7-ik egyetemes zsinat ellen emeltettek. CLabb. 7 tóm. 954) Ugyan ez vala a francia egyház szokása is, mint az sz. Cezarius arlesi püspök 95-ik, az Ágostonféle függelékben 300-dik beszédéből kitűnik, mellyben e sz. püspök arról panaszkodik, hogy néhány jóllehet ép hajadon megkiséré tőle olly engedelmet nyerni, minőt lábfájásban vagy más betegségben sinlödöknek a végett adott, hogy hosszas szenvedések, vagy más hosszú olvasmányok olvasása alatt leülhessenek. Hogy az agaunumi vértanuk szenvedésének olvasása bevett szokás volt, Avit viennei püspök egy szent beszéd töredékében mondja, mellyet alább közlendtink. És csakugyan a francia szerkönyvben, mellyet Mabillon János a Iuxeu-i zárda régi kéziratából adott ki, nehány vértanú története is benfoglaltatik. E szokásról nyilván tanúskodik Hilduin is jámbor Lajoshoz írt s az areopagi iratok elé bocsátott levelében, mellyben igen régi és ösrégiségök miatt már elhasznált mise könyvekről tesz említést; ezekben — úgymond — a megtérés óta e nyugoti részen, a mai latin elfogadásáig, folyton használt francia misemód is benfoglaltatik, két mise is van ben- nök sz. Dénesről, mellyben a szertartás közt saját és társainak kinza- tásai röviden emlittetnek, mig más misékben az apostolok vagy vértanuk szenvedései olvashatók.“ így Hilduin. Hogy erre Spanyolhon egyházaiban is nagy gond fordiltatott, bebizonyítható nem csak az által, hogy majdnem ugyan azon szertartással éltek, mellyel a franciák, hanem Braulion saragossai püspöknek sz. Emílián életéhez írt élőbeszédéből is, mellyet vallomása szerint azért irt, hogy a tiszteletére tartott misékben mindannyiszor felolvastathassék. Különben, hogy c szokás a zárdákban is megvala, bizonyítják a régi atyák szabályai. Ezt hagyá meg sz. Ferreol ucesi püspök a 18-ik fejezetben; Aurélián arlesi püspök pedig a zsolma rendben parancsold, hogy a vértanuk ünnepein három vagy négy mise (igy nevezi a leckéket) mondassák, és pedig az első az evangéliomból, a másik kettő a vértanúk szenvedéseiből vétessék. Ungyanezen szavakkal él Cezarius is a szüzeknek írt szabályaiban CBolland die 12 Januarii num. 69) Azonban Agobard lyoni püspök a 9-ik században e szertartást rosszalani látszik a zsolmalár javítását tárgyaló könyvében, (Jib. de correct. Antiphonarii) mintha az isteni
