Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

kozott, s kérése meghalgattatott, mert nem sokára ő is az égbe szálland. Ezek után megnyerve a testvérektől az Ur jegyét (a sz. keresztséget), másnap dicsőségesen vallá Krisztust, s feje vétetett. Még több más alexandriai polgár is emlittetik, kik ugyanez időben hirtelen Krisztus hitére tértek, s kiket Potamiaena — álmukban megjelenvén — ezen tényre buzdita. 8) De legyen elég erről.

Sz. Potamiana szűz, alexandriai vértanáról.

Palladius hellenopolisi püspök Hist. Lausiaca cimü müvének 3-dik fejezetében sz. Potamiana vértanusá- gának rövid elbeszélése foglaltatik, mellyröl azt mondja boldog Izidor, hogy ezt nagy Antaltól hallá. De e Potamianáról, kiről itt szólunk, az mondatik, hogy Maximin vagy Maximián üldözése alatt szenvedett. Ez okból Baronius bibornok azt vélé, hogy két illy nevű vértanú létezett, kiknek idősbike Szevér alatt szen- vede vértanúhalált, másika Maximián császársága idejében. Mivel azonban az utóbbiról is Palladius történelmében majd nem ugyanazok mondatnak, miket Özséb az előbbiről irt, nem kételkedünk, hogy mindkettő egy személy, kinek történetét sz. Antal tanítványainak elbeszélé, mihez Izidor vigyázatlanul hozzá tévé a Maximin vagy Maximián nevet, mellyet azon boldog atya nem emlitett, miként fölebb az 5-dik szám alatt láttuk, az öregebbik Potamiaena történetét igen híresnek s átaiánosan ismertnek mondja Özséb az egyiptomiaknál. Sz. Antal pedig Özséb korában élt, s maga is egyiptomi volt, valamint Izidor áldozár is, ki az alexandriai egyház kórházának gondnoka volt, s igen ismeretes Athanáz előtt — miként Palladius, ki történelme 1-sö fejezetében Izidor életét leirja, bizonyítja. De habár külön személyek volnának is, miu- *)

*) Rutinnál 6. könyv. 4. fej. ez mondatik „látmányban megjelene nekik, az Űrtől kinyert vértanukoronákat vivén.“