Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

219

tán sem szent Antal tekintélyéről, ki mindkét Potamia* nával egy időben lehetett Alexandriában (ha igaz hogy keltő volt) sem boldog Izidornak, a legszentebb férfiak egyikének, hitelességéről nem kétkedhetünk, ide igtat- juk Palladius e helyét, meghagyva mindenkinek szabadságát kedve szerint ítélni a tárgyról.

Sz. Potamiana alexandriai szűz vértannsága.

(Palladius történelméből Lausiushoz 3. fejezetben.)

I. Boldog Izidor korház-gondnok, ki sz. Antalt meglátogatá, beszélé nekem, hogy hallott tőle egy történetet, méltót, hogy Írásba foglaltassák. Egy igen szép, Potamiana nevű leány Maximin ') üldöző idejében bizonyos rendetlen életű, mértékletlen s buja férfiúnál szolgált, ezt ura sokat kérte, különféléket Ígérve neki , de nem csábíthatta el. E miatt végre dühre lobbant, s a szüzet, mint keresztényt s ollyant, ki ezen kort s a császárokat az üldözések miatt átkozza , átszolgálía- tá Alexandria azon időbeli kormányzójának, nagy pénzösszeget Ígérve nek üldözéséért, mondván : „Ha reá veszed, hogy szavadra hajoljon, vágyamnak őrizd öt, s ne büntesd; ha pedig megmarad azon szigorban, mellyet eleinte mutatott, kérlek végeztesd ki, nehogy éleiben maradva kinevesse mértéklellenségemet.u

II. Az itélöszék elé vezetett bátor szűz, a büntetésére készített különféle eszközök által testében sa- nyargattatott, de erős, ingathatlan torony gyanánt szegüle ellen a sok s különféle indokoknak. A kinzó eszközök közt pedig volt egy a többinél kegyetlenebb, melly az akkori biró által találtatott föl. Egy nagy, szurokkal telt katlan alá ugyanis igen nagy tüzet ralta- tatott. Midőn pedig forrna a szurok s leghevesben ég') Heraklid „paradisus-“ában s Palladius másik fordításában ez Maximian idejében mondatik történtnek. A görögök Maximin, és Maximián neveket gyakran fölcser. ük.

Potamiana szüzessége miatt mint keresztény vádoltatik.