Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
209' nem szerelet-vacsorát (agapen coenarent) végeznének, ugyanazon állhatatossággal szóltak a néphez, az Ür Ítéletével ijesztvén őket, szenvedéseikből eredő boldogságukat emlegetvén, s az egybetódultak kíváncsiságát gúnyolván; Szatur pedig szólt:! „Nem elég a holnapi nap, hogy olly szívesen nézitek, mit úgy is gyűlöltök, ma barátok, holnap ellenségek. Azonban jól jegyezzétek meg magatoknak arcvonásainkat, hogy az Ítélet ama napján ránk ismerhessetek.“ Mire mindnyájan megrettenve hagyák oda őket; sokan pedig hittek közölök. XVIII. Fölviradt diadalmuk napja, s a börtönből a színkörbe mint mennyországba, vigans ragyogó arccal mentek; ha mégis reszkettek, örömből reszkettek, nem félelemtől. Ment Perpetua kegyes arccal, s lassu- dad lépéssel, mint Krisztusnak, Istennek választott jegyese , szeme fényét mindnyájok előtt ejrejtve. Utána Felicitás, örvendve, hogy szerencsésen megszülvén, a vadakkal harcolhat, a gyermekágyból, a bábától a hálóvetőhöz mehet, a második keresztségben 23) mosandó le a szülési szennyet. S midőn a kapuba értek volna, s más öltönyt felvenni kényszerittetnének, a férfiak ugyanis Szaturnus papjaiét, az asszonyok pedig Ceres szüzeiét, mind végig megtörhetlen állhatatossággal ellenszegültek. Azt mondák t. i. „Éppen azért jöttünk ide önkényt, nehogy szabad akaratunk megsértessék. Azért áldoztuk fel életünket, nehogy illyesmit cselekedjünk; ez kölcsönös szerződés köztünk és köz- tetek.“ Megismerő az igaztalanság az igazságot : az osztályfőnök megengedé, hogy csak úgy vezettessenek elé, mint vannak. Perpetua énekelt s már az egyiptomi fejét tapodta. Revokát, Szaturnin és Szatur pedig a népet bámészsága miatt fenyegették. A mintHilárián elé érkeztek, taglejtéssel és intéssel mondák neki: „Minket te Ítélsz, téged pedig az Ur itélend meg.“ 23) A vértanuság kereszlségében. (V. ö. Holstein jegyz. Ruinártnál. 267, 1.) 14
