Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)

Általános bevezetés a vértanui emlékiratokba. Első szakasz

kegyetlensége folytán, vagy csak kevéssel azok lecsillapodása után annyi gonddal, gyakran életveszélyek közt igyekvének megszerezni asz. vértanúi emlékiratokat, bizonyára megválónak győződve; miután ezért mindent megkísértenek, fáradságot nem kímélve, kínlódást vagy hatalmat nem rettegve, hogy az emlékiratoknak birtokába jussanak. De végre milly módon érték el ezt, határozottabban kifejtjük.

2. Azok hitelessége, akár mások által Írattak össze ;

Mindenekelőtt azokat gyakran magoktól a nyilvános jegyzőktől vásárolták össze bármilly áron is. Némellyek, midőn a vértanúk kihallgattattak, a néző pogányok közé elegyedtek, s aztán mind az elnökök, mind a vértanuk szavait s cselekedetit szorgalmasan följegyezték, s a látott és hallottakból szerkeszték később a vértanúi emlékiratokat, mellyek azután a püspökök, vagy mások által, kikre e dolog bízatott, átvizsgálvák, s ha helyben hagyattak a hívek kezeibe kerültek. — Illy módon jutott Nemesián és bányákra Ítélt egyéb afrikai vértanuk birtokába sz. Ciprián első tanúskodásának története. Illyenfélékkel aztán mintegy mennyei fegyverrel dicsekvének a Cipriánféle új kiadású levelek 77-e vagy 78-kában; ezekkel védték magokat az elnök kegyetlenkedése és más ellenségek csalárdságai ellen. Nem kell azonban azt gondolni, hogy e tisztelet csak születés vagy tekintélyre nézve kitűnőknek tulajdonít- tatott, s hogy csak ezek szenvedési történetei szedettek és jegyeztettek össze, ha Krisztus hitéért meghaltak; mert Pontiusnak sz. Ciprián életrajzában tett bizonyítása szerint átalánosan olly tisztelettel viseltettek a hivek a vértanuk iránt, s a köznép és a hitújoncok (catechumeni) közöli vértanukat is olly tiszteletben tartották, hogy szenvedésök több, sőt gyakran minden részletét füljegyezték.

3. akár magok a vértanuk és hitvallók, vagy egész

egyházak által.

Más módon is maradtak főn némelly vértanuk történetei; t. i. magok a vértanuk gyakran leírták a kínokat, mellyeket vagy ők magok, vagy mások hősiesen szenvedtek. Illyen emlékiratot bírunk sz. Perpe- tuáról, mellyet ö maga irt kiállott szenvedéséről. Hasonlag Szatur, Flavián és mások is írtak önmagokról. így szinte sz. Ignác vértanú is a rómaiakhoz irt valóban apostoli levelében őket mindarról tudósítja, mit a katonáktól az utón szenvedett. így küldé alexandriai Dénes is Fábius Antiochia püspökének az alexandriai vértanuk emlékiratait ; sőt saját tanúskodása vázlatát is röviden beszőtte Germán ellen irt levelébe. Több illyen vértanúi küzdelmek foglalvák Ciprián leveleiben is, mellyekben e sz. püspök híveit s utódait a kínzások állhatatos eltűrésére buzdító, a régiebb vértanuk példáival. — Néha az egyházfőnökök előre látva bekövetkező halálukat a rájok bizolt híveket inték, hogy ne rettegjenek a halál vagy kínoktól, miután, mikép tudják azokat velők együtt már sok vértanú hösileg kiállá. E tekintetben becses levelet