Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
181 roztatott ’) hogy a keresztények, kik már egyszer törvényeié idéztettek, s föltétöktől meg nem váltak semmikép se bocsátassanak szabadon. Egyébiránt ki mind azt, mit a törvény előtt mondott, s mit Perennis kérdé seire válaszolt, valamint a tanács előtt hitünk védel mére tartott beszédét tudni akarja, azt a régi vértanuk általunk összeszedett történetében föllelheli. í Előjegyzetek A szcillitai vértanuk emlékiratához. 1. „A szcillilai vértanuk emlékiratát, — úgy mond Baronins, a romai vértanukönyvhezi jegyzeteiben —, Julius 7-ke alatt, a mint a jegyzők fogalmazák s az allanácsföi irományok (acta proconsularia) közé beigtalták, minden hamisítás vagy adalék nélkül innen kiírva bírjuk.“ Ez emlékiratokat a tudós bibornok, ki azokat minden drága kincsnél becsesbeknek tartotta, három ősrégi kéziratból mérité, és évkönyvében a 202-ik évhez iuggeszté, a honnan is kivontuk azokat. De mivel ugyanazon, noha valamennyire elütő, de mégis nem kevésbé igaz emlékiratokat a kolberti könyvtár egy kéziratában találtuk, érdemesnek tartók, ezeket is miként azon kéziratban hangzanak, itt közzétenni, ide csatolván még egy harmadik kiadás töredékét is, mellyet Mabillon János (analecta cimii müve 4-dik kötelében) a Konstanctól nem távolra fekvő reichenaui zárda egy kéziratából kiírva, közlött. Az emlékiratok e különbözőségét onnan véljük számlázottnak, hogy a hívektől, kik talán a vallatáson jelen voltak, Írattak le, vagy talán ugyanazoktól a nyilvános jegyzők irataiból rövid kivonatokban jegyeztettek föl, miért is természetes, hogy különböző egyének a hallottak- és olvasottakat különböző szavakba is öntötték. 0 Talán Traján császárnak Plinius Secundushoz intézett leirata, mellyben a keresztények fölkerestetését megtiltja ugyan, de a bevádoltaknak büntetését parancscsal sürgeti. Emlékiratuknak származtatása.
