Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
139 kötetében közöltettek. Eucher vértanuk népének hívja őket, a miből következtetjük, hogy többen voltak, mint a hányán Gergeltöl elöszámláltaltak. S valóban sz. Sándor és Epipőd emlékiratainak, mellyeket alább közlendőnk, második száma alatt e vértanukról mondatik , hogy azok közöl soknak szenvedése, neve, az utókornak emlékezetére megöriztetett, ellenben számtalanon, kik különböző módon elnyomatlak, vagy meg- kötöztelve a börtönben vesztek el, egyedül az élet mennyei könyvében vannak fölirva. Még most is nevezetes ama Athnnacumnnk nevezett hely, hol állítólag e vértanuk szenvedtek , s honnan, miként toursi Ger- gel megjegyzi, némellyektöl athanacumi vértanuknak is neveztettek. Ugyan azon helyen később Benedek rendünknek egy nagyszerű zárda emeltetett, mellv korunkig kolostor maradt, scsak legújabban szállott világi kezekre. 4. E vértanuk emlékiratait Özsébnek Yales által fordított müvéből közöljük, mellyekben itt ott Özséb közbevegyült szavait megtartottuk, de más betűk által megkülönböztetjük, azért nem akarók pedig azokat elhagyni, mert a levélnek, mellyböl Özséb némelly részeket kihagyott, érthetésére szükségesek. Sealiger Özsébhezi észrevételeiben a 2183-ik szám alatt említést tesz ez emlékiratokról, s azt mondja, hogy azoknak olvasásán a jámbor lélek annyira megindul ; hogy azzal soha be nem elégedhetik. A viennei és lyoni egyházak levele szent Polliin püspök . s több mások vérta- nuságáról. (Özséb egyháztörténete 5-ik könyvének i-sö s következő fejezetéből. Vales kiadása után.) I. Krisztus szolgái, kik frankhonnak Vienne és Lyon városaiban laknak, az Ázsia és Phrygiában létező testvéreknek, kik velünk ugyan azon hitben s megváltás reményében élnek, béke, kegyelem és dicsőség az Atya Istentől, s ami Urunk Jézus Krisztustól. (Ezek után még némellyeket bevezetésül előrebocsátván , az Krisztus urunk 177-ik evében.
