Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
105 Előjegyzetek Sz. Polikárp vértanuságárál. 1. A legrégibb szent emlékek közé, mellyek egyházunk bölcsőjétől a mi időnkig főn maradtak, méltán sorolható ama jeles levél, mellyet sz. Polikárp vértanuságáról, a szmyrnai egyház, mellynek főpapja vala, irt. Ezt annyira becsülte cezáriai Özséb, hogy legnagyobb részét történelme 4-dik könyvénok 15-dik fejezetébe iktatni szükségesnek vélte, azon célbői, hogy ha ama példányok, mellyek akkor köz kézen, forogtak, elvesznének , a sz. férfin szenvedéseinek főbb vonásai, az ö könyvében találtatnának föl. De az isteni gondviselés intézkedéséből az egész levelet bírjuk mellyet néhány év előtt armachai Ussszer Londonban és Koteler János Párisban több kéziratból görögül és latinul kiadtak, hogy ne említsem ama jegyzeteket mellyet Vales Henrik Özséb történetében adott ki. Az usszcri fordítás a többi latin közt már azért is elsőséggel bir ; mert legrégibb, melly t. i. nem soká Özséb után készíttetett, és mellyet Usszer ugyan annak tart, melly hajdan a francia egyházban olvastatott, mint ezt toursi Gergelde gloria martyrum cimü könyve 86-dik fejezetében említi. Mellyet azért is választánk ki a többi közöl , miután ezt két más t. i. Kolbert és a pratteloni zárda kéziratával összehasonlítottuk. ') 2. Minthogy pedig e levélben csak azok lelhetők föl, mik sz. Polikárp vértanuságát illetik, érdemesnek találtuk, némellyeket élete és cselekedeteiből is föl') Szerző a szmyrnaiak levelének Usszerféle forditását közli első helyen utánna pedig ugyanazon levél eredeti (görög) szövegét Koteler latin fordításával. Minthogy mindkét fordítás lényegében megegyez, mi az utóbbit fordítottuk, mint melly hűbben adja vissza az eredeti szöveget; s azért azon t. olvasóinkat, kik e két fordítást egymással § a görög szöveggel összevetni akarják szerző eredeti munkájára utaljuk. > sïmyrnai gyhá* levele. a fordítók.
