Sulyánszky Antal : Gróf Nádasdy P. Ferencz néhai kalocsai érsek (Pest, Landerer és Heckenast, 1855)

î

14

Az Űr nyájáról nem feledkezék meg, melly- nek legeltetésére öt a pásztorok pásztora meg- hítta. Hogy is feledhette volna el azt, mi összeforrt életével és egészen saját énjébe olvadott úgyannyira, hogy pásztornak sem tartná magát a nyájróli gondoskodás nélkül? Hogy tehát azt, mi gyarló, megerősítse ; a mi elveszett, fölkeresse ; a mi elvettetett visszahozza ; a mi megtöretett, bekösse; és a mi kövér és erős megőrizze; hogy a földnek vadaitól megőrizze a nyájat, mikép bízvást lakjanak minden rettegés nélkül : útra indult ö, egyházi látogatásait végzendő. Megjárta ö az egész megyét, mindenütt jótéteményeket gyakorolva s orvosolva a betegeket — a gyónszék- ben, hol ö egyik legkedvesebb helyén találta magát.

Nagy befolyással vannak illy püspöki látogatások a hitéletre : szabadjon erre egy történetet elmondanom, melly a mellett még igen jól értel- mezendi Nádasdynk egy két cselekedetét is.

Cheverus bordeauxi érsek egykor bizonyos gazdag úri család gyermekét keresztelé. Azalatt egy szegény asszonyt vön észre, karján egy újszülöttel, alázatosan várakozva azzal. A főpapnak eszébe jutott azon fájdalmas érzet, mellyet e szegény asszony e gazdag család gyermekének nyújtott nagy tisztelet fölött érezhetett; s feléje fordulva mondá neki, hogy jöjön közelebb. „Jerf

ÓAKr