Sulyánszky Antal : Gróf Nádasdy P. Ferencz néhai kalocsai érsek (Pest, Landerer és Heckenast, 1855)

15 tek barátim, mond nekik, én ezt is magam akarom megkeresztelni.“ S a keresztség végeztével, alkalmat véve magának az érsek ezen esetből, szép leczkét tarta a jelenlevő gazdagok- és szegényeknek. „E két gyermek, monda nekik, egyenlőn kedves s egyenlőn magas születésű az Isten előtt. Mindkettő ugyanazon dicsőségre rendeltetett az örökkévalóságban, ám mindkettő más és más utón fogja azt elnyerni : a gazdag, vigasztaló és fölsegítö szeretetgyakorlása—, a szegény alacsony és munkás életmód által. Az egyik részvevő s nemesszivü ; a másik türelmes és hálaadó lesz. S vajha mindkettő még ma megkezdené rendeltetésének betöltését! Azonban a szegény gyermek most még nem kérhet, s szíve még nem ismeri a hálaadást : azért majd én kérek helyette s én köszönöm meg mindazt, mit számára adni fogtok. A gazdag kisded még nem adhat s szíve előtt még ismeretlen a nemeslelküség : azért ti vagytok azok, mond a számos egybegyűltekhez fordulva, kik öt e részben képviselitek, s kiknek a könyörület és nemeslelküség cselekedeteit kell mivelnetek.“ Erre a főpap az adományok szedéséhez fogott, s csak egyetlen egy sem találkozott, ki magát az adakozók sorából kivonni akarta volna.

Hasonló eset adta elő magát gr. Nádasdynkkal is : s habár itt nem is tudjuk olly pontosan

'ví>0-----------------------------------------------------------