Sulyánszky Antal : Gróf Nádasdy P. Ferencz néhai kalocsai érsek (Pest, Landerer és Heckenast, 1855)
11 £ teljesíté a fejedelem, s paulai Ferencz 1823-dik évi bőjtelő h. 28-kán váczi püspökké lön kinevezve; 1828-dik évi böjtelö h. 8-kán pedig — a pápai megerösités után — néhai fmságu Rudnay Sándor észt. érsek által föl is szentölteték. Püspökké lenni, lenni a szó teljes értelmében: nem kis feladat. A püspök Isten embere, s mindnyájoknak példány képe; szükséges, hogy az ö élete adjon irányt minden keresztény erkölcsi életének. Szükséges, hogy lángoló szeretettől dagadjon kebele, miszerint elmondhassa szent Péterrel : ,,Uram, te tudod, hogy szeretlek téged“—; s ekkor méltó lesz e szavakat hallani az Ür szájából : „Legeltesd az én bárányaimat.“ Ki tudta ezt jobban Nádasdynknál? S azért szent félelemmel és rettegéssel közelget ö gyarlóságának érzetétől áthatva az isteni méltóságot átveendő, mellynek viselésétől amaz evangeliomi tökély bajnokai, az egyház csillagai, Vazul, arany- szájú szent János, Ambrus visszaborzadtak : s még évek múlva sem szűnt meg imádkozni az egek Urához : „Mindenható úr Isten! tekints re- ám érdemeden szolgádra; nyújtsd segítő karodat nekem gyarló embernek, ki illy terhes hivatalt vállalok magamra. Világosítsd meg elmémet világosságodnak fényével, vezéreld bölcseségeddel minden lépésemet; ápolgass jóságoddal.“ Ekkép nem önerejében, hanem Isten segélyé- b
