Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A spanyo inquisitio, és Llorente csekély hitele
70 eltűntek úgy, hogy azt sem lehetett tudni, hová lettek: az illy beszédek annál is inkább puszta mesék, minthogy a foglyok számára különös jószágkezelők rendeltettek, s maguk az elfogatások is különféle körülményeskedések között mentek végbe Az inquisitionak az elfogatásra terjedő jogát az is korlátozá, hogy mihelyt valaki eretnekségre mutató nyilatkozatról vádoltatott s az eretnekség világosan elő nem tűnt : a törvényszék azonnal köteles volt a qualificatorok, u. m. tanult hittudősok , tanárok s több illyesek véleményét kikérni, kik a nélkül, hogy az inquisitioban különös részt vettek volna, saját aláírásukkal ellátott bizonyítványban megitélék, valljon a vád alá vett, élőszóval vagy pedig sajtó utján kijelentett állítmány valóban eretnekségre mutat-e vagy sem. Ha ezek az utóbbi értelemben nyilatkoztak, az elfogatásnak semmi helye sem volt, hacsak más, szinte e tekintetből fölliítt egyének ellenkező Ítéletet nem hoztak 2). Llorente, természetesen, panaszkodik hogy az illy itélet-hozásra fölhítt egyének leginkább az úgynevezett scholasticus hittudósok közöl voltak 3), de hiszen még akkoriban szabad-kőművesek (miilyeneket már örömest tűrt volna) nem pótolhatták ezeknek helyét. 9) Némellyek az inquisitiot olly embertelen kegyetlenségről vádolják, mintha az a pörfolyamban nem az igazságot, hanem csak azt kereste volna, hogyan Ítélhesse el a vádlottat, a miért is minden cselt csalárdságot fölhasznált, hogy az ártatlanokat is elitélhesse. a) Llorente, például, azt állítja, miszerint a ma- ranok és mórok olly pontokban is inquisitio alá vétettek, mellyek olly kevéssé bírtak eretnekségrőli gyanút ébreszteni, hogy a legigazabb keresztény is követhetett el oly- lyasmit, a miért ama szerencsétleneket az inquisitio elitélte Prescott e tekintetben utánozza Llorentet; azonban *) *) Llorente , id. h. II. köt. 300. 1. 2) Llorente, id. h. I. köt. 297. 1.; 227. 1. 3) Llorente, id. h. I. köt. 298. 1. Llorente, id. h. I. köt. 158. 1.; 421. 1.
